Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

BONYHÁD - A versírás kezdetei

közös nevezőre jutnak, olyannyira, hogy még eledelüket is megosztják a front túloldaláról érkezett jövevénnyel. Joszip, ő szerb fogoly itt a tanyán, a szája minekünk érthetőn akkor nyílik meg csupán ha eszik; úgy eszik, mint mink eszünk. Eszik s nevet, hogy ő is tudja ezt, ím egyformák vagyunk! mind ember, aki eszi a levest. S mi vele eszünk, ez a válaszunk. Örvend, bólong, úgy eszik, úgy örül, minthogyha életét beszélné: egy csak egy a sok közül. mint a miénk, - s attól oly ritka-szép!

46 Az idegen új szín a háborús versek sorában: a lövészárkok lakója a munka világába csöppen, oda, ahol nem hallatszik ágyúdörej, ahol csak az oldott kévét mohón faló cséplőgép dobja zuhog. E Kassák csillaga alatt fogant keresztrímes zsenge - Tüskés Tibor szerint olyan mint egy francia realista metszet, vagy mintha egy Egry-festmény kísérőverse lenne; vokális szerkezete derűt sugall, érződik benne a frissen csépelt búza nyugtalanító illata. A rokonértelműséggel számolva, két ige uralja a költeményt: az eszik és a nevet. Az egyik hétszer, a másik négyszer ismétlődik egyes és többes számban jelezvén, hogy egyformák vagyunk: emberek, életnek és jószónak egyaránt örülök. Rím, ritmus és szó mind úgy rendeződnek, hogy az említett igékkel kifejezett nagyon is köznapi szükséglet, a vele járó lelki jelenséggel együtt erkölcsi értékek hordozójává váljon, s tanulsággal szolgáljon. Ettől oly ritka szép a fiatal kori zsenge, hitelét a tájnyelvi jelenségek (bólong, minekünk, mink eszünk) csak növelik. Alkotója a költeményt eredetileg szülőmegyéje újságjának, a Tolna Vármegyé-nek szánta, ezzel készült a nyilvánosság elé lépni, de csak később mutatja be - ahogy ő mondja a jelenet kedvéért - haját kicsit lesimítva a Mint a darvak-bm. A vers bepillantást enged az alkotó műhelymunka titkaiba is. - A harmincas évek elején Sárközi György figyel fel arra, hogy a versek „nem férnek keretbe", a hagyo-