Vadas Ferenc: Puszták - nevek – emberek (Szekszárd, 1982)

SELÉDHÁZAK A kastély, a tisztilak és a cselédházak között földijzi értelemben nincs jelentős távolság. Karácsonykor ós jeles ünnepek némelyikén meg még úgy is tűnt, mintha a jszta egy család, egy nagy család volna. Minden jószán£k ellenére sem lehetett az, mert a dunántúli puszta vakságában család és cseléd csak nyelvileg lehettek roko3k. Való igaz, hogy cseléd szavunk - amely a család zláv jövevényszó elkülönült változata - a tizenhatodik zázadban még azt jelentette, hogy a család, a háznép agja. A tolnai falvakban máig általános: Hány családja an? - Három - kapjuk a választ. Pontosabban mondva a érdezettnek nem három családja, hanem három gyermeke an. A család tájnyelvi jelentése gyermek, három család árom gyermek és nem egész familia, amelyhez a gyermekéén és a családfőn kivűl az asszonynép, a fehércseléd is ozzátartozik. A cselédtörvény szerint cseléd az, aki öteiezi magát arra, hogy valamely gazdaságban személyes s folytonos szolgálatokat bórért teljesítsen. Bérért eljesíteni, bérért dolgozni annyi, mint béresnek lenni. , bérért dolgozó cseléd viszont már nem tagja a háznépek, a közte és gazdája közti viszonyt törvény szabályoza, s ha a régi kötelékekből egy csipetnyi még maradt 'olna, az nem merül ki másban, mint patriarchális goombaságokban. "A cselédek egy tető alatt, hosszú földszintes hálákban laknak, akár a kültelki proletárok, lakásaikat :sak vékony fal választja el egymástól. A hosszú tömeg.akások beosztása olyan, hogy két-két szoba közé esik így szabadtüzhelyfl közös konyha." Mivel a konyhákon legilább két család osztozott, a közös használat miatt nem