Szentes András: A Csapó –kúria és a szekszárdi képtár (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1991)

Rocco Marconi: Krisztus és a házasságtörő nő

Rocco Marconi: Krisztus és a házasságtörő nő XVI. századi festmény a Béri Balogh Ádám Múzeum tulajdonában Az elmúlt esztendő helyi, sőt bizonyos fokig országos méretű képzőművészetiművészettörténeti szenzációja a múzeum padlásán lappangó tizenhét festmény megtalálása volt. Az előkerült festmények a hivatalos múzeumi nyilvántartásban nem szerepeltek. A képek közül a legkorábbi az a XVI. századi nagyméretű festmény, melynek témáját, illetve alkotóját a rajta lévő szignatúra alapján rövid időn belül azonosítottuk. A restaurálással kapcsolatos szakmai teendők miatt a kép szakértő-bizottság elé került, amely megerősítette a kép eredeti voltát, és javasolta sürgős helyrehozatalát. Képünket 1890 és 1920 között jó néhány szakirodalom, köztük katalógus, lexikon is említi. A már múzeumi tulajdonban lévő képet Garas Klára az 50-es évek közepén megjelent tanulmányában egy budapesti, ugyancsak Rocco Marconi-művel együtt ismerteti. Minden bizonnyal e tanulmány alapján került festményünk a Művészeti lexikonba. A Garas-féle publikációt követően több helyen is találkozhatunk a festménnyel: F. Heinemann írása Velencében jelent meg 1962-ben; Pier Luigi de Vecchi munkáját (címe: Rocco Marconi in.: Pittori Bergamaschi I.) Bergamóban adták ki 1975ben. A kép a századforduló táján még Lederer Sándor budapesti gyűjteményében volt, a bonyhádi Perczel családhoz - s így Tolna megyébe - valószínű, hogy vétel útján került. A Béri Balogh Ádám Múzeum tulajdonába 1949-ben ajándékozási szerződéssel jutott. A fára festett mű felirata, mely a háttérben lévő árkádív oldalfalán látható, még ma is jól olvasható, a kisebb javítások, átfestések ellenére hitelesnek tekinthető. A felirat: Rochus de Marchionib P. A mű keletkezése a XVI. század második évtizedére tehető. A festő témáját, mint a művészetek történetében számtalanszor, a Bibliából vette. Krisztus és a házasságtörő nő gyakori, kedvelt téma volt korának velencei festészetében. A legkorábbiak közül Marco Marciale és Niccolo de Barbarie képei említendők, akik e téma festői megoldásában még jó ideig mértékadók voltak. A történetet az evangélisták közül csak János említi (János, 8.1-11.). Krisztus az eléje hurcolt nő vádlóinak - akik a vétkes asszonyra a mózesi törvények szerinti halálos ítélet kimondását várták - a következőket mondja: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek." Mire a Krisztus elleni cselvetésben részt vevő írástudók, farizeusok csalódottan elhagyják a helyszínt. A nőt pedig, akinek nem esik bántódása, felszólítja, hogy többé ne vétkezzen. Károlyi Gáspár néhány évtizeddel a festmény keletkezése után magyar nyelvű bibliafordításában a következő magyarázatot írja a lapszélre: „Az képmutatók ellen, kik az ő magok vétkét eltitkolván, egyebeknek vétkeket és bűnöket ítélik." Majd így folytatja: „Krisztus nem veszi magá-