Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

Kovárszky Márton távozása után a megürült plébániára Szluha Dömötör György is pályázott és 1792-ben a kir. közoktatásügyi tanács, mint kegyúr — a többi pályázó félretételével — őt nevezte ki a szekszárdi plébánia élére. Szekszárdra érkezve Szluha első gondját a legfőbbre, az istenházára irányította. A Mérey apát által megkezdett és a Trautsohn bíboros apát által felépített templom abban az időben nagyon szomorú képet mutatott. Csucsíveit faducok támogatták, hogy a hívek nyakába ne szakadjanak. Tetőzete és boltozata oly rossz volt, hogy becsurgott a víz, egyébként is a hívek számára már szűknek bizonyult. A felszerelés sem volt külömb a templomnál. Szluha fájdalmasan nézte mindezeket, rögtön munkához fogott és elsősorban a legégetőbb hiányokat igyekezett pótolni. Budára utazott, ahol a II. József által eltörölt szerzetházak templomaiból az összehordott egyházi szereket felhalmozták és eladásra kínálták. Sikerült 10 miseruhát és 2 köppenyt olcsó áron megszereznie. Megvette továbbá a kasszáit győri Ferencesek 2 harangját és ugyanezen kolostor 1800 forintot érő, 16 változatú orgonáját 350 forintért. Közben az uradalommal — mint kegyúrral — a templomot megvizsgáltatta, amely azt eredményezte, hogy a torony még jó, tehát ehhez kell egy hosszab templomot építtetni. E terv ellen azonban a város és a vármegye erélyesen tiltakoztak, mert az új templom elzárta volna a közlekedést, a harangozás pedig a tisztviselők munkáját zavarta volna. A helytartó tanács ragaszkodott a tervéhez. A vitának az a nagy tűzvész vetett végett, amely 1794. augusztus hó 7-én reggel 9 órakor a Bartina mögött kezdődött és amely rövid 4 óra alatt 600 házat hamvasztott el. Leégett a templom, a megyeháza, a plébániaiak és az ezek közelében lévő összes épületek. A toronyban a harangok megolvadtak. Szluha apát a veszedelemben bátor magatartást tanúsított, a a lángok közt a templomba hatolt, kihozta az Oltáriszentséget, az egyházi edényeket, a miseruhákat — bár ez utóbbiak már tüzet