Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)
A Sárvíz a Sárköznek tartva Bátánál ömlött a Dunába. A város fölött két ágra szakadt és egy szigetet képezett, ;amely erdős és mocsaras volt. A víz egyik ága a mai csendőriskola mellett húzódott dél felé, a másik ága pedig az őcsényi bejáróval szemben délnek kanyarodott. A folyó mindkét medre ma is jói kivehető. A város lélekszaporulata szempontjából igen fontos volt, hogy az 1784—1786-ig terjedő években Szekszárd Németországból 21 család utánpótlást kapott. Ha a Trautsohn apát és a most említett német telepítés aránya együtt kerül is a bírálat serpenyőjébe, azt a való tényt kell megállapítani, hogy a szekszárdi német telepítés nem volt olyan nagy méretű, mint amilyen nagynak az itteni lakosság némethangzású nevei után feltüntetni szeretnék. Bár német beszivárgás később is fordult elő, mégis a Trautsohn apát alatt és a jelzett időben történt nagyobb számú bevándorlók szaporasdga idézte elő azt, hogy ma számos, különösen földmíveléssel foglalkozó városi polgárnak némethangzású a neve. A Frei, a Neiner, a Takler, a Preimayer, a Steiner, a Grósz, a Főglein stb. családoknál ugyanis mindig bő volt az Isten áldása, tagjai Szekszárdról nősültek, másokkal nemigen keveredtek, a családi tűzhely alapítása után is állandóan itt maradtak és szépen sokasodtak. Testestől-lelkestől magyarrá lettek azonban és a magyar függetlenségi eszméknek és szabadság mozgalmaknak kiváló harcosaivá váltak. # * II. József uralkodása utolsó éveiben (1787-1790) a törökkel háborúskodott. Maga is táborba szállt és oda-, valamint visszajövet többször megfordult Szekszárdon. A császár itteni tartózkodásáról Mehrwerth Ignácz főjegyző az alábbiakat örökítette meg: „II. József császár gyakrabban megfordult Szegzárdon azon idő alatt, míg Laudon* Belgrádot ostromolta. Azon a helyen volt a háza Scher Venczli vendéglősnek, * A törökök elleni háborúban a császári seregek fővezére volt.