Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

azt mutatja, hogy már abban az időben is mozsaraztak Űrnapján. * „Die 1 Junii. Ester Pál Feleségének Isten nevében adtam 2 frt." A szociális gondoskodás akkor is megvolt. Sürgős eset lehetett a segélyezés, készpénzt adott a bíró a nevezett szegénynek. * „Die 16 Junii. Adtam az Város Gyermek Daikájának három killa Búzáért .... 3 frt. 75 p." A gyermekvédelmet már abban az időben is községi feladatnak tekintették. * „Die 18. Julii. Vettem Város szükségére egy tucat fatányért ........... 75 p," Ugylátszik, hogy az áldomáskor fatányérokból ettek. * „Die 13 Augusti. Désmáláskor adtam egy Polkáért 30 p. Item. Rizskásáért, olaért, fü-szerszámért 58 p. Item két Pár Galambfiért .... 24 p. „Item. Kenyérét, Lisztért egy forintot és 55 pénzt 1 frt. 55 p. Item : Czitromért, Malacért .... 52 V> p. Item: Vettem Város számára 12 csontt kalanat 60 p." A jól sikerült dézsmáláskor többször is nagy áldomást csaptak. * „Die 26 august : Koronás királyunk Eő Felsége Fő Perceptorának kenyérért és 8 icce borért 74 p." Az italmennyiség után ítélve a „Fő Perceptor" úr megfelelt hivatásának.