Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

teendőket az 171 hévtől kezdve jezsuiták látták el, akik már előzőleg is iparkodtak a szekszárdi apátság javait megszerezni. Hogy ez nem sikerült nekik, az kizárólag Mérey Mihály működésének tudható be. Az 1711 -ik évben Czignárovits Mátyás jézustársasági atya volt a helyettes plébános, ő kezdte meg ugyanebben az évben az anyakönyvek írását Mell ette rendtársa Huszár János páterlelkészkedett. Az 1712-ik évben Németh István a város plébánosa, míg az 1715-ik évi július hó 12-én a plébániát Kiss Ferenc jezsuita atya foglalta el. Az 1716-ik évi május hó 16-án Kiszill István János jött Szekszárdra, az 1717-ik évtől pedig már Strupi György a plébános és működött 1732-ig. Alatta, az 1729-ik évben — bár már előzőleg is laktak Szekszárdon — a kálvinistákat is a plébánia születési anyakönyvébe jegyezték be. Ez az intézkedés szintén az apátsági települési szerződés értelmében történt Trautsohn János gróf apát rendelkezése folytán Strupi György plébánosnak simontornyai ferences barátok segédkeztek, akiket esetenkint a város hozatott Szekszárdra és szállíttatott vissza. Strupi György után az 1733-ik évtől kezdve páter Bonaventura Barsy működik, az 1736-ik évben pedig Penc Kornél ferences atya az adminisztrátor. Gróf Barkóczy Ferenc Magyarország prímása az 1763-ik évben Kovárszky Márton berkesdi (Baranya vármegye) plébánost nevezte ki hasonló minőségben Szekszárdra. Alatta, 1775-ben halt meg Rodt Ferenc kardinális, az utolsó javadalmas apát és alatta, az 1777-ik évben adományozta MáriaTerézia, a szekszárdi apátság javait a Magyar Tudományos Egyetemnek. Az 1792-ig vezette a plébániát, amikor pécsi kanonokká nevezték ki. Egy régi plébániai irat szerint „a török kiűzése után a 17-ik század elején a szomszédos falvakból Gyoma, Ittse, Palánk jöttek Szegzárd első lakosai és az úgynevezett Kalvinista-utcát építették és ott telepedtek le és a körülfekvő hegyeken irtásokat tettek és azokat szőlővel beültették." Téved az irás, mert nem a 17-ik század elején — amikor még itt volt a török — hanem a végén telepedtek le Szekszárdon az említett falvak lakosai. A jegyzet bizo-