Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

tották a „tisztességes" méretű céhkorsókból. A gyertyákat körmeneteken, virrasztókon és temetéseken égették. Meghatározott napokon tartották a gyűléseiket. A tagok ekkor fizették le a tagsági díjakat és jelentették be a legényeket, továbbá azokat az inasokat, akik tanulólevelet váltottak. Bemutatták' az- elkészített „remek" munkákat, lerótták a mesterebédekért járó díjakat, előadták panaszaikat. A szabályzatokat a tagok jelenlétében minden évben felolvasták. Külön pont szólt a vallási kötelmek szigorú betartásáról. Miséket rendesen hallgatni és körmeneteken a saját zászló alatt résztvenni elemi kötelesség volt. Igazán szép látványosság lehetett Szekszárdon, amidőn az összes céhek zárt sorokban, zászlóik alatt a körmenetekre és egyéb alkalmakra felvonultak. A vallásérzület kimélyítése végett a mester a céhbeli betegeket látogatni és mellettük virrasztani tartozott. A munkaidőt elég hosszúra szabták. A mester kora reggeltől késő estig legényeivel együtt dolgozott és ezek erkölcsös életéért felelt. A legények bérét pontosan fizették, akiktől tisztaságot, rendet és pontosságot követeltek. Az inast — ha jó magaviseletet tanúsított — meghatározott idő után ünnepélyes formák közt felszabadították. A felszabadított, díj fejében rendszerint pénzt, bort és gyertyát rótt le. A felszabadítás örömére áldomást is csaptak. A legénnyé lett inasnak rövidesen vándorútra kellett mennie, hogy iparát tökéletesen megtanulja. A vándorlási időt szigorúan be kellett tartani. Az egyes helyekre érkezett legény sorsáról az atyamester gondoskodott, ez szerzett neki helyet is. A vándorlási idő letelte után a legény visszatért. Ha mester akart lenni, előbb „remek"-munkát kellett készítenie. Ha sikerült a munka, mester lett belőle és mester taksát (pénzt, gyertyát és bort) fizetett. Az özvegy férje iparát folytathatta, számára legényekről a céh gondoskodott. Az iparhoz szükséges anyagot rendszerint közösen vásárolták. Ezzel az egyöntetű ipari termék készítését és a földolgozásra kerülő anyag jobb és olcsóbb beszerzését mozdították elő.