Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

feladatot nem végezhet. Nem szabad a tanítónak semmi esetre sem keresztelni, esketni és gyóntatni. A szerződés egyes pontjaiból kitetszik, hogy Mérey apát mily nagy és újult erővel fogott a város talpraállításához. Igen érdekes a szerződés azon pontja, amely megengedi a feltételeket betartóknak, hogy nemcsak a szekszárdi határt, hanem „Nyámád, Hidas, Batth, Malomtha és Csatár" pusztákat is szabadon használhatják. Ebből az a megállapítás szűrhető le, hogy ezek a puszták a mai közigazgatási értelemben nem tartoztak a városhoz. Ezt megerősíti Mérey 1703-ban tett azon megjegyzése, hogy a lakatlan Csatárt is a szekszárdiak bírják, mert az ő határuk nagyon kicsiny. E nyilatkozatból még az is látszik, hogy Csatár és a többi puszták azelőtt eléggé lakott helyek voltak. A börtön levegője nem tudta megtörni Méreyt és kiszabadulása után is gerinces maradt. A nagy Fejedelem szelleme időnkint felfellobbant a lelkében és nemigen törődött a kamara rendeleteivel. A kormány kesztyűs kézzel bánt vele és a megtorlások helyett inkább a mindig jól bevált politikához folyamodott. Az 1713-ik évi szeptember hó 29-én vegliai címzetes püspökké nevezték ki. Később — agg korára való tekintettel — az 1717-ik évi október hó 29-én a kiskorú Trautsohn János József gróf trienti kanonokot Mérey mellé coadjutorrá nevezték ki. Mérey apát áldásos magyar életét az 1719-ik évi november hó 10-én Nagyszombatban fejezte be. Munkájának meg volt az eredménye, mert a halála utáni 1720-ik évben már 1.000—1.200 lélek lakott Szekszárdon, amelyben újra szép hajlékokból álló házsorok keletkeztek, a lakosok lelkében pedig a szebb jövőben vetett hit lett úrrá. Később a város közönsége — hálája jeléül — a Fürdőház utcától a Kálvin-térig vezető egyik legrégibb részét róla nevezte el és azt ma is Mérey utcának hívják. Mérey halála után a coadjutor Trautsohn gróf a szekszárdi apátság tényleges birtokába lépett. Az új apát jó lelkű ember volt és — bár nem lakott itt — szintén szerette Szekszárd lakóit.