Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

tanítást minden nemzetnek; az igaz út ösvényére vezetett bennünket mindannyiszor, valahányszor a jobb jövőt szolgáló korszakoknak a fundamentumát kellett lerakni. Isteni hivatásunk sok kálváriás utat is járatott velünk, sok szenvedés, vérrel verejtékes küzdés árán jutottunk el a nemzeti megújhodás, a lesújtottságból való feltámadás állomásához. Sokszor volt úgy, hogy magunkra hagyottan már-már összeroskadunk a reánk mért terhek alatt, hogy a másokért hullatott temérdek vérveszteség után létünket csak egy fejfa jelzi majd. Az imént hangoztatottak mellett csak Isteni küldetés hozhatta magával azt, hogy megpróbáltatásaink alatt, a legválságosabb pillanatban mindig támadt hitében elszánt, akaratában törhetetlen, bölcs mérséklettel bíró, a helyzetet tisztán látó és azt üykép megítélő olyan férfiú, aki nemzete akaratának — ha kellett — véres tusák szakadatlan láncolata árán is érvényt szerzett ; aki — ha a magyar sors úgy kívánta — az elnémíthatatlan igazság kivédhetetlen fegyverével állt őrt ezer éves jussunk mellett, hogy azután alkalmas pillanatban biztos kézzel vezesse vissza véreihez az elszakított testvéreket. Történelmi igazság, hogy nemcsak a magunk, hanem egész Európa számára alkotott korszakot első Kormányzónk, a törökverő Hunyadi János, hogy a kereszténység védelmében kiömlött sok magyar vérrel másoknak szerencsés fejlődést engedjen, számunkra pedig örökre biztosítsa Szent István hagyatékát, — hogy fiában, az igazságos és hatalmas Mátyásban történt koronás fő adásával már 500 évvel ezelőtt is ország-világ előtt érvényt szerezzen a magyar tehetség arravalóságának. Késő századok után is élénken él minden magyar előtt a törökre rontó, vezérlő daliás alakja ; vérének, fiának, a nagy Mátyásnak 500 .éves emlékét pedig az imént ünnepeltük. Korszakot rázott le magáról az 1848-as szabadságharc, hogy Kossuth Lajos lángelméjével és utolérhetetlen szónoki hatalmával elhintse a nemzeti élet akkor kiélt talajába azt á magot, amelyből társadalmunk azon ereje sarjadt, amely a négy éves világégésben győzelemről-győzelemre segítette a magyar fegyvereket és annak az ellenség előtt is elismerést és tiszteletet parancsolt.