Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

résre méltó számtalan jó oldala mellett hátránya is volt. Hiányzott a működésből az összhang, a szerves együttműködés. Az egész országban fennállott szervezetlenség megszüntesére a kormányzat nagyjelentőségű rendelkezéseket adott ki, amelyek szerint a súlyos gazdasági helyzet folytán megélni nem tudókról az inségenyhítő tevékenység keretében az állam és a helyi hatóság, míg a munka- és keresetképtelenné vált szegényekről a P. Oslay Oswald ferencrendi szerzetes nevéhez fűződő, u. n. Egri Magyar Norma név alatt ismertté vált szegényügyi intézmény gosdoskodott. A város inségenyhítő tevékenysége az 1931-ik évben indult meg, amikor a gazdasági és pénzügyi válság folytán a dolgos kezek munka nélkül maradtak. Az itteni inségkataszter szerint az 1931/32-ik téli időszakban 900 földmüves-napszámos és kisiparos család részesült az inségakció keretében hatósági támogatásban. A munka- és keresetképtelenné vált szekszárdi szegényekről való gondoskodás a 172.000/1936. B. M. számú rendelet értelmében az 1936-ik évi november hó 1-én vette kezdetét. Akkor vezette be a város az u. n. Egri Magyar Normát, szegénygondozó hivatalt állított fel és a szegények gondozására a ferencrendi tartományfőnökségtől két gondozó nővért igényelt. . A rendszer folytán eltűntek az üzletekelőtt ácsorgó kuldusok és megszűnt a házról-házra járók könyöradományért való kilincseléseHogy Szekszárd közönségében a szociális bajokon való segítés készsége minden időben dícséretreméltóan megvolt, mutatja az miszerint a város szegény segélyezésre 1925—1940-ig — költségvetésileg — összesen 367.657 pengőt, vagyis évenkint kereken 23.000 pengőt fordított. Emellet természetesen teljesítette az inségakcióval kapcsolatos kötelességeit és a társadalmi úton való adakozás évenkint átlag 10.000 pengőt juttatott a szegénygondozó hivatalnak. A rövid két évtized alatt elég és súlyos elemi csapás érte a várort. Az 1924. évi május hó 10-én este óriási vihar dühöngött, amely 9 órakor érte el tetőpontját és katasztrofális károkat okozott a közmüvekben, a házakban és a szőlőkben.