Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

elkövetett, hogy az istentelen kezek által irányított nemzetköziség ne vegyen rajta erőt, mégis az agyonkinzott és megfélemlített városi polgárság várta a fényt, amely Őt a bizonytalanságból a nemzeti megújhodás útjára vezeti. Határtalan örömet keltett tehát az a hír, hogy a Fővezér elindult országépítő útjára és hogy annak során Szekszárdot is meglátogatja. Az érkezés napján ünnepi díszbe öltözött a város, amelynek apraja-nagyja igaz magyar szívből jövő szeretettel várta a nemzet megmentőjét. A Garay-téren, a Széchenyi-utcában és a Szent István-téren — ahol röviddel azelőtt még a vörös terror két embernél többet egyszerre nem türt — örömtől kipirult arccal hullámzott a tömeg. Leírhatatlan lelkesedés uralkodott az emberek lelkében, amely tomboló örömujjongásban tört ki akkor, amikor a városi díszfogatok nagybányai Horthy Miklós fővezérrel és kíséretével berobogtak. A Fővezér kiséretében Dobokay Béla vezérkari őrnagy, Magasházy László százados szárnysegéd és Kozma Miklós százados voltak. Morgenbesser százados jelentése után dr Battlay Dezső törvényhatósági kormánybiztos, Forster Zoltán alispán, Vendl István h. polgármester és végül Fejős Imréné, utóbbi a szekszárdi hölgyek nevében, üdvözölték lelkes beszéddel nagybányai Horthy Miklóst, a fővezért. A beszédekre mélységes csendben a Fővezér a következő szavakkal válaszolt: „Rég készültem ide, ebbe a városba, ahonnan a magyar nemzeti hadsereg átkelvén a Dunán, megindult második honfoglaló útjára. Dunántúl szenvedései mélyen érintették a Szegeden tartózkodó nemzeti hadsereget, de nem tudtak előbb elindulni, mert ezer akadály került útjokba. Fehérterrorral kürtölik tele a világot, pedig amit a nemzeti hadsereg müvei, az nem terror, az büntelő expedíció, de nem ártatlan emberekkel szemben, hanem azokkal, akik elárulták a magyar nemzetet, sárba taposták, vérig kinozták a magyar népet. Attól az apától, akinek fiát és leányait, attól a fiútól, akinek szüleit és testvéreit a pokoli kínzások ezer szenvedésein vitték át és életüktől fosztották meg a gaz uralom rablói, nem lehet mindig a