Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

ottani vörösőrséget is ártalmatlanná tették és a raktárban lévő fegyvereket a lakosság között szétosztották. Végül letartóztatták a vörösőrség Gonda nevü parancsnokát, Bóth Lajos direktóriumi elnököt és Vas Zsigmond direktóriumi tagot azonban elfogni nem tudták, mert elmenekültek. A vörösőrség lefegyverzése után az ellenforradalmárok a Kossuth Lajos-téren népgyűlést tartottak. Kiadták a jelszót, hogy abban az esetben, ha az ellenforradalom leverésére vörösök jönnének, a harangokat félreverik. A kongatásra mindenki hozzon magával fegyvert, vagy más harci eszközt, mert a községet megvédik. A tamási ellenforradalom a kommunisták közt nagy ijedelmet keltett és annak letörésére elsősorban Dombóvárról küldtek ki egy 200—300 főből álló, géppuskákkal is jól felszerelt terrorcsapatot, amely az állomástól körülbelül 1 kilométer távolságban a vonatból kiszállt és harcvonalba fejlődve, a község ellen indult. A felkelők nagyobbik fele a Várhegyen és a Koppány-patak oldalán helyezkedett el, a kisebbik fele pedig a Kismezei részen, különösen a téglaház környékén foglalt állást. A két csapat megütközött és körülbelül másfél órás, heves tűzharc fejlődött ki. Az egyenlőtlen felszerelés és a kellő irányítás hiánya folytán a tamásiak közül többen megsebesültek. Marázdi Molnár János a Kálvária alatti részen kapott fejlövést. Schiszler János a Hunyaditéren, Kéry József pedig a Hunyadi-utcában esett el. A veszteség láttán Gyenis István tekintélyes gazda maga mellé vette Cs. Bakó István félkezü rokkantat, fehér zászlóval a vörösökhöz mentek és békét kértek. Néhány percnyi tárgyalás után azzal a hirrel jöttek vissza, hogy mindenki menjen haza, senkinek sem lesz bántódása. Az ellenforradalmárok hittek az Ígéretnek és elszéledtek. A vörösök ezután kisebb osztagokra szakadozva, a községbe vonultak. Az egyik ilyen bevonuló csapatra Kiss A. József felkelő rálőtt amire gróf Zay, a vörösök parancsnoka a hazához hű polgárt lefogatta, falhoz állíttatta és agyonlövette. Kiss A. József hősiesen viselkedett, a szemét sem engedte bekötni és a feléje meredő puskacsövekbe nézve várta a sortüzet.