Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

így fejezte be : „Tudom örülne édesapám, ha látná, hogy mivé lőttem." Hasonlóan gondolkozott a földmunkás Fráj Mátyás direktóriumi elnök is, aki a szigorú alkohol tilalmat úgy oldotta meg, hogy a kabátja belső zsebében hozta mindennap a hivatalba az üveg sillert és bejövet után a falfelé fordalva itta meg. Az egyik elsején pedig — amikor a fizetést megkapta — nagyot sercintett a szájával és ezeket mondotta: „Na elvtárs, renben van a dolog, meg van a tehén ára." Az egyéb munkások közül is többen csak a szakszervezeti kényszer folytán vállalták a tisztséget. Kerültek azonban mindent, ami a lakosságnak kellemetlenséget okozhatott volna, sőt azok védelme érdekében a vármegyei direktóriummal szembe is fordultak. Ma, 22 év után, higgadt fejjel és tárgyilagossággal meg kell állapítani tehát, hogy Horváth Gyula, Taksonyi János Heiman, Koretzky János, Hemm József, Laufer Béla, Kaufmann Mátyás, Bányai Ferenc, Végh János, Heidt Dömötör és Futó József lehettek valamely szakszervezetnek a tagjai, azonban a város polgári társadalmához húztak és nem a kommunistákhoz. Kocsis József neve is szerepelt az intézőbizottság tagjai között, akit úgy választottak meg, hogy nem is tudott a dologról. A nevezettek a kommün alatti és a kommün bukása utáni magatartásukkal az imént mondottakat be is bizonyították. Több ízben, különösen a túszok elvitelekor és az ellenforradalom leverését követő nehéz napokban sok embernek nagy segítségére voltak. A városi tisztikar — az állami, önkormányzati és egyéb hivatalokhoz hasonlóan — a kenyérkereset miatt a kommunizmus alatt szintén a városnál dolgozott, azonban teljes erejével azon volt, hogy a nehéz időkben mentse meg mindazt, amit csak lehetett és hogy fékezze a direktóriumot a törvénytelenségek keresztülvitelében. Az érdekeltek sohasem mondhatnak bírálatot afelett, hogy az volt-e nagyobb hazafi, aki eltávozott, vagy az-e, aki a poklok tüzében is őrhelyén maradt és élete minden pillanatbani kockáztatásával védte polgártársai életét és vagyonát. *