Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

így fejezte be : „Tudom örülne édesapám, ha látná, hogy mivé lőttem." Hasonlóan gondolkozott a földmunkás Fráj Mátyás direktóriumi elnök is, aki a szigorú alkohol tilalmat úgy oldotta meg, hogy a kabátja belső zsebében hozta mindennap a hivatalba az üveg sillert és bejövet után a falfelé fordalva itta meg. Az egyik elsején pedig — amikor a fizetést megkapta — nagyot sercintett a szájával és ezeket mondotta: „Na elvtárs, renben van a dolog, meg van a tehén ára." Az egyéb munkások közül is többen csak a szakszervezeti kényszer folytán vállalták a tisztséget. Kerültek azonban mindent, ami a lakosságnak kellemetlenséget okozhatott volna, sőt azok vé­delme érdekében a vármegyei direktóriummal szembe is fordultak. Ma, 22 év után, higgadt fejjel és tárgyilagossággal meg kell álla­pítani tehát, hogy Horváth Gyula, Taksonyi János Heiman, Koretzky János, Hemm József, Laufer Béla, Kaufmann Mátyás, Bányai Ferenc, Végh János, Heidt Dömötör és Futó József lehettek valamely szak­szervezetnek a tagjai, azonban a város polgári társadalmához húztak és nem a kommunistákhoz. Kocsis József neve is szerepelt az intézőbizottság tagjai között, akit úgy választottak meg, hogy nem is tudott a dologról. A nevezettek a kommün alatti és a kommün bukása utáni magatartásukkal az imént mondottakat be is bizonyították. Több ízben, különösen a túszok elvitelekor és az ellenforradalom leverését követő nehéz napokban sok embernek nagy segítségére voltak. A városi tisztikar — az állami, önkormányzati és egyéb hiva­talokhoz hasonlóan — a kenyérkereset miatt a kommunizmus alatt szintén a városnál dolgozott, azonban teljes erejével azon volt, hogy a nehéz időkben mentse meg mindazt, amit csak lehetett és hogy fékezze a direktóriumot a törvénytelenségek keresztülvitelében. Az érdekeltek sohasem mondhatnak bírálatot afelett, hogy az volt-e nagyobb hazafi, aki eltávozott, vagy az-e, aki a poklok tüzé­ben is őrhelyén maradt és élete minden pillanatbani kockáztatásával védte polgártársai életét és vagyonát. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom