Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)
hették, a vörösuralom elleni gyűlöletet azonban az emberek lelkéből kiirtani többé nem lehetett. Junius hó vége felé az érkező hírekből érezni lehetett, hogy országos megmozdulás készül. A Pest megye déli részén fellángolt ellenforradalomról Szekszárdon is tudtak, az 1919-ik évi június hó 24-én pedig hire járt, hogy Budapesten már a fehérek vették a kezükbe az irányítást. Délelőtt a járó-kelők kipirult arccal újságolták egymásnak, hogy a szomszédos községekben, Sióagárdon és Tolnán szintén gyülekeznek az ellenforradalmárok és az este folyamán Szekszárdra is bejönnek. A lázas hangulatban a vármegyei és a városi direktórium elvesztette a fejét, lótás-futás kezdődött az egész városban. Délután a megbízható elvtársakat a Marx Lenin Otthonba rendelték, ahol körülbelül százan jöttek össze. Elhatározták, hogy a betörni készülő fehéreknek ellentállanak. Az irányítást Cséby József, a katonatanács elnöke intézte, aki az összegyűlt kommunisták nevét feljegyezte*, azután a selyemgyárba küldte őket, ahol fegyvereket osztottak ki közöttük. A fegyverrel ellátott vörösök visszamentek a Marx Lenin Otthonba, ahol a katonaviseltek fegyverfogást csináltattak velük, estefelé pedig megkapták a beosztásukat. A város külső részein — az Újváros végénél lévő vámnál, a mai csendőriskolánál, a keselyüsi és a csörgetói út találkozásánál — őrségeket állítottak fel, hogy adott esetben a „vezéri" főhadiszállásra — amely a Marx Lenin Otthonban helyezkedett el — jelentsék, hogy mely irányból jönnek a fehérek. Ugyanakkor több ifjúmunkás elvtársat is berendeltek, akiket szintén felfegyvereztek. Az ifjúmunkások csapata — számszerint körülbelül 25-en — a Hármas-hidnál, a Séd-patak kitűnő védelmet nyújtó medrében, Tolna felé nézve foglalt állást. A szekszárdi polgárság egy része magánházaknál csoportosult és várta a Fördős Géza huszárszázados és Haidekker Károly csendőrfőhadnagy által irányított fehérek bevonulását. * Ez a névjegyzék képezte a későbbi letartóztatásuk alapját.