Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

Azokat, akiknek személyi adatait felvette, a nagyterem alsó végénél levő elsötétített, kisebb utcai helyiségbe irányította. A túszokra Bencze Ferenc Baka vigyázott, aki — nehogy azok a hangokról felismerjék egymást —- megtiltotta az egymással való beszélgetést is. Amikor a kiszemeltek mind együtt voltak, kocsikat rekviráltattak azzal az utasítással, hogy még szalma ülést sem szabad azokra rakni. — Az előállított fogatokra 4—6 túszt helyeztek el. Kisérőül vörösőröket adtak, akiknek meghagyták, hogy a szökni szándékozókat lőjjék agyon. • Mivel az egyik kocsira sokan szálltak fel, dr. Fehér Lőrinc, alapítványi uradalmi nagybérlő a kocsit kisérő parancsnok engedelmével — egy őr kíséretében — többedmagával kiment Palánkpusztára, ahol hintóra ültek és úgy hajtattak a szekerek után. A szomorú menet körülbelül reggel 9 óra tájban érkezett a kijelölt helyre, Hőgyészre. Először a csendőrségi laktanyánál szálltak le, ahol dr. Baumgartner József ügyvéd, a hőgyészi vörösőrség parancsnoka vette át a túszokat. Később az Apponyi-kastélyban nyertek elhelyezést, ahol a gróf és a felesége már várták őket. A túszokat kísérő vörösőrök nagy része — kivéve az őrzésre önként jelentkezetteket — visszatért Szekszárdra. Csak megrögzött, gonosz lelkek adhattak ki utasítást arra, hogy korban előrehaladt és hosszú, becsületes munkától mégviselt érdemes polgárokat éjnek idején álmukból felverjenek és ágyukból valósággal kiráncigáljanak. Csak a kínzásokhoz hozzászokott, elvetemült egyének parancsolhatták meg, hogy a 36 kilométeres útra ülőhely nélkül induló szekerekre még egy kevés szalmát se rakhassanak. Az ártatlan emberek -testi fáradalmát növelte az a lelki fájdalom, hogy hátrahagyott családtagjaik sorsa iránta legnagyobb bizonytalanságban voltak. Erős lehangoltság uralkodott tehát a fogság első napjaiban a túszok között és aggódásukat csak az enyhítette, hogy az őrizetükre kényszerített parancsnokok a legnagyobb kímélettel bántak velük és bizalmasan lehetővé tették azt, hogy haza üzenhessenek, sőt családtagjaik is felkereshessék Őket.