Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

Az igazságos, erős kezű Mátyás király halála után szomorú korszak kezdődött. Nagyságunk és dicsőségünk fölé homály borúit, a nemzet erejét belviszályok sorvasztották. Az önzés vaksága szállta meg a lelkeket, senki sem törődött a keletről fenyegető óriási török veszedelemmel. Mindaz, amit Mátyás király alatt egész Európa irigyelt tőlünk, hanyatlásnak és romlásnak indult. A bomlás az apátsági városban, Szekszárdon is éreztette hatá­sát. Az anyagiaskodás nem törődött semmivel, megállt a város kul­turális és gazdasági fejlődése. Senki sem gondolt arra, hogy az ország déli részén, a védekezésre kitűnően alkalmas szekszárdi várat meg kellene erősíteni. Védtelenül maradt és pusztult, hogy azután Szekszárd is teljes mértékben vegye ki a részét az 1526-ik évi augusztus hó 29-én lefolyt gyászos emlékű mohácsi ütközetből és az ennek nyomán keletkezett nemzeti katasztrófából. Ismeretes, hogy II. Lajos király alig pár ezer embert tudott összevonni a török veszedelem hallatára. Ezzel a csekély erővel vonult ki Budáról az akkori állapotok szerint nagy haderővel előre törő II. Szulejman török császár ellen. Egyedül a király látta jól az országot fenyegető nagy vesze­delmet és azt a zilált közállapotot, amely akkor a magyarság közt honoít. Mély szomorúság töltötte el lelkét és elkeseredésének nem egyszer hangos kifejezést is adott. Akkor pedig, amikor észrevette, hogy hadserege alig szaporodik és a török feltartóztatása végett a Dráva felé irányított Báthory István nádort nélküle senki sem akarja követni, a szem- és fültanú Brodarics szerint a következő szavakra fakadt: „Látom, hogy mindenki csak az én személyemben keres magának kibúvót és mentséget. Személyesen jöttem el ebbe a nagy veszedelembe azért, hogy az ország megmentésére és a ti jóléte­tekért a saját életemet a szerencse minden változásának kitegyem. Hogy tehát senki sem találhasson az én személyemben mentséget a saját gyávaságára s hogy engem semmivel sem okozhassanak, a Mindenható Isten segítségével holnap én magam fogok elmenni véfétek'oda,'ahova mások nélkülem menni nem akarnak." ; . iíHarütíútja miatt Szekszárdon keresztül vezetett a végzet nem­zeti nagylétünk nagy tcmetőjéhezy Mohácshoz is. < < ^ Jánosnak hívták azt a szekszárdi apátot, aki az 1526. évi

Next

/
Oldalképek
Tartalom