Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

Az 1891-ik évi február hó 15-én mutatkozott be Simontsits Béla alispán elnöklete alatt a „Szegzárdi Színpártoló Egylet" A községháza tanácstermében, az 1893-ikévi január hó 29-én alakították meg a „Tisztviselő Egylet"-et. Az 1898-ik évben a „Szegzárdi Kerékpáros Egylet" működött, amelynek elnöke Surányi Viktor, titkára pedig Schneider János volt Az 1900-ik évi június hó 24-én alapították az itteni szőlősgazdák a „Szekszárdi Szőlősgazdák Jégellen Védekező Szövetkezetiét Említésre méltó jótékonyságot fejtett ki az „Asztaltársaság", amely minden évben karácsonykor 15—20 szegény gyermeket ruházott fel. Nagyobb arányú szociális szellemben működött a „Szegzárdi Betegsegélyző és Temetkezési Egylet", amelynek elnöke 1893-ban Hanny Gábor apátplébános volt. A szekszárdi kereskedők érdekeit a 90-es évek elején a „Kereskedelmi Egylet" szolgálta, amely a mostani Kereskedelmi Kaszinónak volt az elődje. Magas színvonalon álló kulturális tevékenységet fejtett ki a „Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület", amely működéséről — évről-évre — Bodnár István főtitkár szerkesztésében „Évkönyve-ét adott ki. Hasznos szolgálatot tett a köznek a „Munkásgimnázium" is, mely több éven át, a vármegyei múzeum dísztermében sorozatos ismeretterjesztő előadásokat tartott. A világháború előtt a helyi sajtót a Boda Vilmos által 1873-ban alapított „Tolnamegyei Közlöny", továbbá a dr Leopold Kornél szerkesztésében az 1890 december hó 21 óta megjelent „Tolnavármegye" képviselték. Ez utóbbi 1910-ben, a 6 év óta fennállott „Közérdek"-kel egyesült és mint a „Tolnavármegye és a Közérdek" cimü lap jelent meg. Időközben Szekszárdon kisebb sajtótermékek is napvilágot láttak, azonban — mint kísérletek — gyorsan a multté lettek.