Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

Később azonban, amikor a gőzhajó és a vasút — különösen a távolabbi forgalom szempontjából — megfelelő tért hódítottak, Szekszárd gazdasági helyzete fokozatosan romlani kezdett. Az élő Duna 16 km., — a keselyüsi holt Dunaág pedig 12 km, távolságban voltak, tehát a nagyközség a hajójáratok által nyújtott előnyös gazdasági helyzetet nem érezhette úgy, mint a Duna melletti helységek. Volt ugyan 12 km-nyire hajóállomása, azonban az állomást magába foglaló keselyüsi ágat a Taplósnál bekapcsolt Sárvíz állan^ dóan iszapolta, amelynek következtében még a távoleső vizi­közlekedés megszűnte is állandóan fenyegette Szekszárd gazdasági életét, bár annak fenntartása és az ahhoz vezető megfelelő út léte­sítése érdekében mindent elkövettek. Az út építését az 1872-ik évtől kezdve a közgyűlések napi­rendjéről nem engedték levenni mindaddig, amig az 12 km. hosz­szúságban Keselyűsig el nem készült. A hajóindulásokhoz és érkezésekhez állandó bérkocsijáratokat tartottak fenn és már az 1873-ik évi közgyűlésen sürgették, hogy a keselyüsi útra vállalkozó „fiakkerek" részére szabályrendelet alkottassék. Az élő Dunához vezető keselyüsi ág azonban az előbb emlí­tett oknál fogva hajójáratokra annyira alkalmatlanná kezdett vállni, hogy az 1892-ik évi május hó 1-étől a személyhajó már nem jött be rendszeresen Keselyűsig, hanem Gemencnél megállt és arra egy propeller szállította az utazó közönséget. A hajóközlekedés fenntartása érdekében folytatott nagy erő­feszítés ellenére Szekszárd mégis elvesztette azt,, mert a 4 km-es keselyüsi ág medrének kotrási költségeit az üzem nem birta el és a hajóstársaság a járatokat az 1899-ik évvel beszüntette. Ezzel a keselyüsi bérkocsik csengői is elnémultak, a hajóállomásra való utazások kellemes emlékeire pedig a feledés homálya borúit. Mivel a vizi út elvesztése előre látszott és mivel a kiegyezés után a vasúti hálózat kiépítése országos lendületet vett, az itteni vezetőség minden erővel azon volt, hogy Szekszárd a vasút révén kapcsolódjék a távolsági forgalomba. Augusz Antal már az 1869-ik évi egyik közgyűlésén szóvá

Next

/
Oldalképek
Tartalom