Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

Albanich György házában* gyakorta összejöttek és ott tartották az akkori időben nagyon is szükségessé vált közhasznú megbeszéléseiket. * * * A város gazdasági élete a reformkorszak előtti és az azután következő időkben teljesen lerongyolódott. Ami volt, az is gúzsbakötötten tengette életét. A gazdasági élethez elengedhetetlenül szükséges közlekedési viszonyok igen silányak voltak. Szekszárd területét csaknem minden esztendőben elöntötte a víz, a vármegye közigazgatásán kivül úgyszólván alig volt más, — gazdaságilag erőforrást jelentő hivatalnoki testület. Hiányzott a tőke, amellyel a mindennapi életet fenntartó földet jobban kihasználni lehetett volna, csak az uzsora burjánzott, amely viszont minden egészséges fejlődést megfojtott. Ilyen előzmények mellett, — Széchenyi tanításainak a nyomán — alakult meg a Szekszárdi Takarékpénztár, a vármegye és a város első pénzintézete. Az alapítás ürményi Ürményi József, Tolnavármegye akkori főispánjának a nevéhez fűződik. Ürményi alnádor volt és részt vett az 1843-tól az 1844-ig tartott diétán. Akkor ismerte meg a már két éve fennállott Pozsonyi Takarékpénztárt, amelynek vezérigazgatójához, gróf Zichy Ferenchez baráti kötelékek is fűzték. Az 1846. évi április hó 3-án tanácskozásra hívta össze a vármegye vezető embereit és azon — a közgazdasági viszonyok javítására irányuló programmjához híven — indítványt terjesztett elő, hogy célszerü-e vármegyénkben is egy, a Pozsonyihoz hasonló pénzintézet létesítése és hogy az eszközölhető-e ? Az értekezlet, amely a vármegye közgyűlési termét zsúfolásig megtöltötte, hosszabb vita után egyhangúlag kimondotta, hogy a „Szegzárdi Takarékpénztárit megalakítja. A vitában a főispánon kivül Augusz Antal, Bartal György, Perczel Béla és Bezerédj István vettek részt. * A mai polgári leányiskola helyén volt.