Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

Ekkor találkozunk azzal a három nagy magyarral, gróf Széchenyi Istvánnal, Kossuth Lajossal és Deák Ferenccel,* akiknek a küzdelmes munkája szabta meg annak a kornak az irányát. Széchenyi gazdaggá és műveltté akarta tenni nemzetét, mielőtt politikai jogokkal ruházta volna fel, Kossuth politikai jogokat követelt a magyar nép számára, hogy az művelődhessék és gazdagodhassák, Deák a sérelmi- és a jogfolytonosság elvén álló politikájával inkább Széchenyihez közeledett. A magyar történelem örökre kimagasló három nagy fiának az általános társadalmi helyzet javítására és újjáépítésére irányuló munkássága ellenére is még mindig fennállott az a káros vámrendszer, amely szerint Ausztrián kivül ipari árúkat behozni és máshova magyar nyersterményeket kivinni nem lehetett. Nem kell magyarázat ahhoz, hogy ez az állapot Magyarországot gazdaságilag a tönk szélére juttatta. Az ipari termékeket előállító szekszárdi kézművesek a céhrendszerben látták a veszedelem elleni védekezés lehetőségét, miért is azon belül iparkodtak a saját termékeiknek kelendőséget biztosítani. A céhek ebbéli munkáját hathatósan támogatták a hazafiasán gondolkozó polgárok, akik a reájuk kényszerített silány osztrák áruktól mindenáron szabadulni akartak és e célból „Védegyleteket alakítottak. Mivel a káros rendszer sem tágított, azért az 1844-ik évben is még erősen hullámzott az a társadalmi mozgalom, amelynek a hatása alatt az osztrák ipari és kereskedelmi cikkek * Deák Ferenc Szekszárdon is megfordult. Az 1841-ik évi november hó 22-én tartott megyei közgyűlésen — amelyet Döry Gábor első alispán vezetett és amelyen Bezerédj István, Csapó Dániel, Sztankovánszky Imre, Perczel Mór és Perczel Miklós is részt vettek — Deák Ferenc váratlanul megjelent, akit a közgyűlési terembe léptekor a Karok és Rendek harsogó éljen kiáltásokkal fogadtak. Deák Ferenc, akit az 1836-ik évi november hó 21-iki közgyűlés táblabíróvá választott meg, a „Bírói hit letételével — a Rendek köz örömére — ezen megye Táblabírói Hivatalába beiktattatott : — Ki is ezen részéről mélyen érzett megtiszteltetéséért a Karok és Rendek eránt való tisztelettel párosult szíves köszönetét érzékenyül kifejezvén — magát a Rendek emlékezetébe — mint főbb kincsei közé tartozónak nyilvánita — ajánlá."