Gaál Attila (szerk.): Szekszárd Megyei város monográfiája (Hasonmás kiadó Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2006)

Az Akadémia leveiezö tagjává, a Kisfaludy Társaság pedig rendes tagjává választotta. Híresek voltak balladái, humoros versei közül az Obsitos nagy kedveltségnek örvendett. A forradalom előtti években lirai költeményei és főleg hazafias versei az ország legnépszerűbb költői közé emelték. Az 1848-ik évben a kormány a magyar nyelv egyetemi tanárává nevezte ki, ezen állását azonban a szabadságharc után elvesztette és nagy nyomorba jutott. Nem sokkal később állandóan betegeskedett, szemevilága is annyira rosszabbodott, hogy Szent László című történelmi költeményét már csak bemondás útján tudta befejezni. Meghalt Pesten 1853 november 5-én. A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra.* * * * A református egyház életében sem hagyott alább az a buzgó hitélet, amely a templom építésénél megnyilvánult. Tekintettel arra, hogy az 1785-ben épült templomnak csak egy gyenge alkotmányú fatornya volt, Gál András lelkész alatt, az 1812 ik évben egy rendes torony felemelése végett erőteljes mozgalom indult meg. Az 1813-ik évtől az 1816-ik évig az eklézsia érdemes tagjai és elöljárói munkássága révén elkészült a díszes kőtorony, amelyben három harangot helyeztek el. ~ Az 1825-ik esztendőben a város református negyedét látogatta meg a Gondviselés. Május hó 25-én d. e. 11 órakor tűz ütött ki, amely rémitő pusztítást végzett. A templom, a torony földig leégtek, a harangok pedig megolvadtak. A tűz martalékává lett a parochia és az iskola is. Az egyházi épületeket közadakozásból csakhamar felépítették és Gál István lelkész az 1828-ik évben kezdett protukollumában megírta, hogy „Elpusztult épületeink már ismét fennállanak s örömünkre, * Az 1908-ik évi május hó 29-én a Főváros díszsírhelyet jelölt ki számára és hamvait oda helyezték át.