Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt 1314-1525 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

Amit a középkori Tolna vármegyéről tudni lehet

Tulajdonképpen ebből a társadalmi csoportból emelkedett ki, a Bodók és Dombaiak tolnai ispánkodását 18 esztendőre megszakító Buzlay Mózes, és ide került be Buzlay alispánja, Szerdahelyi őz János (1505-1518). Ekkortájt elsősorban azokat számítjuk az előkelők (proceres) közé, akiket az országgyűlések a királyi tanács nemesi ülnökeivé választottak, s e minőségükben részt vettek az országos hatáskörű nagybíróságok munkájában; köztük a 16. század elején már számos hivatalban levő alispán akadt. (Következésképp az illető meglehetősen gyakran távol maradt vármegyéje törvény székelői). Kubinyi András számításai szerint az 1492 és 1516 közti időszakból név szerint ismert 54 assessor közt öt Tolna megyeit találunk, amivel universitásunk Zala után (Pesttel együtt) az országos második helyet foglalta el. A sorrend azonban ezúttal félrevezető, hiszen az említett években nem akad olyan időmetszet, amelyben legalább két tolnai ispán-családbeli ne szerepelne. Ha pedig figyelmünket a lényegesen szórványosabb 15. század közepi adatokra is kiterjesztjük, legott kiderül, hogy az előkelők csoportjának erős fluktuációja közepette a négy tolna-somogyi család képviselte a folyamatosságot. Mivel más megyékből nincs összehasonlító anyagunk, a jövő kutatásainak kell eldöntenie, hogy ez Tolna megyei specialitás-e, s amennyiben igen, mi okozta és milyen következményekkel volt a vármegye fejlődésére.

33 A 17. században már a választott tisztségviselőnek számító alispán (vicecomes) a mi korszakunkban még tisztviselő volt, akit az ispán tetszése szerint választott ki familiárisai közül (és cserélgetett).

34 Egészen addig, amig Mátyás 1486. évi dekrétuma 60. cikkelye el nem rendelte, hogy az ispánok a megye területén birtokkal rendelkező nemesek közül válasszák helyettesüket,

35 az ispán akár kétes nemességű személyt is kinevezhetett.

36 Mellékelt alispán-jegyzékünkből azonban kitűnik, hogy Tolna vármegyénél ilyesféle problémák nem adódtak; az alispánok nagy többsége eleve helyben birtokos kis- és középnemesek közül került ki. Természetesen szép számmal találunk olyan alispánt is, akinek „vezetékneve" valamely, felettébb távoli származási helyre utal.

37 Említésre érdemes, az Újlaki-megbízottként a vármegyei adminisztráció élére került Szentgyörgyi Vince Tamás, aki megnemesedett székesfehérvári polgárcsaládból származott,

38 Farkas László budai polgár pedig Garai László simontornyai várnagyaként került abba a helyzetbe, hogy tolna alispánná nevezhessék ki.

39 Megjegyzendő, hogy a benepossessionatus köznemesek közül kinevezett tolnai ispánok idején a megye kikerült a macsói bánok gyámkodása alól.

40 Mivel folyamatosan előfordult, hogy az ispán több vármegyét tartott kézben,

41 megesett, hogy Tolna vármegyének valamelyik szomszédjával azonos alispánja volt. A szomszédok közül mindössze Somogyból van teljeskörű összevetésre alkalmas alispán-jegyzékünk, mivel azonban a kettős alispánság-viselés az 1458 körüli váltás idejéig feltételezhető, az összevetés elvégzését valamennyi, gyanúba vehető szomszéddal megkíséreltük:

42