Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt 1314-1525 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

Bevezetés - Amit a megyerendszerről tudni kell

állt egymáshoz, de teljesen azonos már akkor sem volt. Időnek haladtával a köztük levő különbségek fokozatosan nőttek. Mind több megyebeli föld került ki a király kezéből, mind többen szereztek mentességet az ispánok joghatósága alól, a vár elvesztette katonai funkcióját, az ispán a király magánjogi és közjogi képviselőjéből egyre inkább nagy hatalmú előkelővé vált. Ezek a változások ásták meg a királyi vármegye sírját. Helyébe a nemesi megye lépett." (A szócikkhez kiegészítés nem kívánkozik.) NEMESI MEGYE (VÁRMEGYE) „ [A nemesi megye (lat.provincia, parochia, comitatuss] a királyi vármegye intézményéből alakult ki a 13. század utolsó harmadában, és területileg azzal többnyire megegyezik. Előzménye a királyi serviensek..., ill. a nemesek közösségének (univerzitás) kialakulása egy-egy megyében, aminek a zalai servisenstV. kehidai oklevele (1232) az első ismert megnyilvánulása. IV. Béla idején egyes megyékben a servisensek választott bírái, a szolgabírák is feltűntek, nemesi megyéről azonban csak attól fogva beszélhetünk, hogy a megyésispán velük együtt gyakorolta bírói hatalmát. Szűcs Jenő feltevése szerint ez az 1267. évi esztergomi gyűlés hatására következett be, első példáit 1268ból Zala és Vas megyékből ismerjük. A nemesi vármegye voltaképp a területén birtokos nemesek (nobiles comprovinciales) önkormányzattal bíró szervezete volt, egyúttal azonban továbbra is keretéül szolgált a királyi hatalom gyakorlásának. A királyt képviselő megyésispán többnyire az országbárók [...] egyike volt, ezért a megyében helyettese, az alispán útján képviseltette magát, akit familiárisai közül nevezett ki. Az alispánnak nem kelett megyei birtokosnak lennie, bár többnyire az volt, a nemességet képviselő szolgabírákat azonban, akiknek a száma általában négy (néhány megyében kettő) volt, a nemesek közössége a maga kebeléből választotta. A nemesi megye állandó hatóságát az alispán és a szolgabírák alkották, akiknek törvényszéke (sedes iudiciaria) kéthetenként ülésezett, rendszerint a megye valamely vásáros helységében. Feladatuk az igazságszolgáltatáson kívül elsősorban a királyi parancsok közvetítése és a közösség érdekképviselete volt (pl. a királyi adó behajtásakor), de elláttak hiteleshelyi funkciót is. A nádor vagy ispán által tartott közgyűléseken (congregatio generalis) a nemességet a megyei hatóságon kívül 12 választott esküdt is képviselte, az országgyűlésekre pedig (legkésőbb 1385 óta) szintén választott követek (általában négy). A megye pallosjoggal rendelkezett, bírói illetékessége azonban elsősorban a paraszti népességre terjedt ki. Birtok- és hatalmaskodási perekben nem ítélhetett, emellett a 13. század óta számos birtokos, főként a legnagyobbak, királyi kiváltságlevéllel mentesítették népeiket a megyei törvényszék hatásköre alól, sőt néhányan maguk is pallosjogot nyertek (szabadispánság). Ennek következtében a nemesi megye hatóságának tekintélye az Anjou-kor folyamán rohamosan csökkent." Bár e szócikk a maga lényegre törő szűkszavúságával messzemenően alkalmas az intézmény jellemzésére, mivel korszakunkba vág, nem állhattuk meg, hogy az ez évben megjelent legfrissebb szintézisnek „a nemesi megyéről" adott gondos és árnyalt leírását is ide ne iktassuk: „A nemesi megye természetesen nem I. Lajos korának terméke, első nyomai a zalai szerviensek 1232. évi ítéletleveléig vezethetők vissza. A nemesi megye kialakulásának folyamatát a XIII. század végén megakasztották a tartományurak. Azokban a megyékben, ahol a tartományok létrejötte előtti időben még nem formálódott ki a nemesi megye, az oligarchák leverése utáni időkben alakult ki. Számos erdélyi megye (Szolnok, Küküllő, Hunyad) szolgabírái csak a Kán László halálát követő időben bukkan-