Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt 1314-1525 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

Amit a középkori Tolna vármegyéről tudni lehet

Várdai Simon 1524. jún. 13.: (Földesi szb. társaságában) vizsgálat Kaláznyói András 1524. jún. 13.: (Földesi szb. társaságában) vizsgálat Péter 1524. dec. 19.: (Földesi szb. társaságában) vizsgálat Solyagi Szabadi Márton 1524. dec. I9.: (Földesi szb. társaságában) vizsgálat Gyulaji János 1524. dec. 19-: (Földesi szb. társaságában) vizsgálat Tökösszegi Benedek 1525. nov. 13.: vizsgálat; nov. 13.: szb, vizsgálat

52 Ugyanebből a társadalmi körből származtak azok, a tisztséget éppen nem viselő nemesek is, akik a vármegyei törvényszék előtt vállalták távollevő peres felek képviseletét (procurator), valamint akiket a peres felek a királyi kúriában ún. királyi embernek (homo regius) kiküldhető személyként megneveztek, s akik így fensőbb megbízásból valamely hiteleshely (Tolnában mindenek előtt a szekszárdi konvent, aztán a pécsváradi bencés, a fehérvári keresztes konvent, a pécsi és a fehérvári káptalan) tanúskodása mellett helyszíni tanúvallatásokat, helyszíni szemléket rendeztek, beiktatásokat, intéseket, tiltásokat stb. foganatosítottak. (Persze azt a lehetőséget sem lehet kizárni, hogy a kúriában mégis volt valaminő jegyzék a királyi emberként számbavehető személyekről.) Ezek eredményéről általában a hiteleshely tett jelentést a megbízónak,

53 de maga a vármegye is gyakorta cselekedett így; csakhogy az utóbbi jelentéseiben királyi emberek helyett vagy maguk a szolgabírák vagy esküdtek szerepelnek eljáróként.

54 A királyi emberi és az esküdti feladatkör olyannyira közel esett egymáshoz — sőt átfedte egymást—, hogy a 15. század végén a törvényhozás is foglalkozott ezzel a problémával.

55 Ez a meglehetősen széles csoport — amelynek tagjai hol ügyfélként, hol tisztségviselőként, hol királyi kiküldöttként, hol jogi képviselőként tűnnek a szemünkbe — alkotta a nemesi vármegye „holdudvarát", amelyből a tisztségviselő-