Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt 1314-1525 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)
Bevezetés - Amit a megyerendszerről tudni kell
tartozott, Magyarországról is számos kirívóan embertelen jogsértést és meganynyi apróbb-nagyobb visszaélést tudunk felhozni. Egyszer azonban végig kellene gondolni, hogy vajon nem csak a törvénysértés, illetve az eltusolás módszerei finomodtak-e az idők folyamán. Lévén, hogy távoli és viszonylag adatszegény korról kell fogalmat alkotnunk, meglehet, hogy ide is vonatkozik angol kolléganőnk, Barbara W. Tuchman szellemes, általa szarkasztikusan „Tuchmantörvénynek" nevezett axiómája: „»A híradás ténye minden sajnálatos esemény látszólagos kiterjedését öt-tízszeresére fokozza.« (Az olvasó tetszése szerint bármekkora szám behelyettesíthető.)" 29 JEGYZETEK 'Az egykori helyi igazgatási rendszer egészéről beszélve, a mai szóhasználatnak megfelelően, a megyerendszer kifejezést használjuk, pedig a korábbiakban a szóhasználat közel sem egységes. A részletektől itt eltekintve utalunk arra, hogy a nemesi önkormányzat a magyarelvűség korában önmagára egyértelműen a vármegye elnevezést alkalmazta, az újabb szakirodalom viszont — megkülönböztetendő előzményétől, a királyi vármegyétől (amely valóban egy ténylegesen funkcionáló vár alá rendelt territóriumot takarta s modern értelemben vett igazgatási és törvénykezési szervezettel nem rendelkezett) — inkább a nemesi megye megjelölés használatára hajlik. Az ebből eredő zavarokat kiküszöbölendő ezúttal is megismételjük azon — kevés megértésre talált — javaslatunkat, miszerint ezután a nemesi vármegyének a testületet, nemesi megyének pedig az annak jurisdikciója alá tartozó területet aposztrofáljuk. (A megye szó gyakorta előkerül középkori forrásainkan, ám túlnyomórészt „határ" értelemben. Vö. Régi m. glosszárium [szótárak, szójegyzékek és glosszák egyesített szótára]. Szerk. BERRÁRJolán és KÁROLY Sándor. Bpest, 1984. 482.1.) Mivel az ingadozó szóhasználatnak egyébként nincsenek súlyosabb következményei, javaslatunk merőben praktikus megfontolásokból született. Az olyasféle „kellemetlenségek" kiküszöbölésére, amilyeneket pl. a ZsO I-II. kötetének névmutatója okoz a használónak. Itt ugyanis a Tolna m. címszó alatt együttesen szerepel minden, a kötetben fellelhető utalás, származzék az akárminő kiadótól, s a vm. mint hatóság szerepe után érdeklődőnek az összes regesztát át kell lapoznia, hogy a vm.-i kiadványait kiszűrhesse. (A ZsO III-IV. szakított ezzel a gyakorlattal, megkülönbözteti egymástól Tolna m.-et és Tolna hatóságát.) A vármegye - megye szembeállításának egyébként e korszakban nem az a (látszat)akadálya, hogy maga a testület ingadozott volna önmaga megnevezésében, hanem ellenkezőleg: az, hogy többnyire magát a területet is vármegyének, mondotta. Ezen azonban, úgy hiszem, jogunk van utólagosan módosítani. (Végül megjegyezzük, hogy a kettősség érzékeltetésének szükségességén el kellene gondolkodniuk azon kutatóknak is, akik az immár „polgárivá" átminősített vármegyével foglalkoznak. A testület ugyanis továbbra is vármegyének, mondotta magát és területét; a szakirodalom azonban ezt sem akceptálja.) 2 Ez természetesen rajta hagyta kezenyomát azokon a jog- és köztörténeti szintéziseken is amelyeknek „hivatalból" foglalkozniuk kcll(ene) a vm.-rendszer ilyen-olyan szerepével. Szűkre szabta ide vonatkozó mondanivalóját ECKHART Ferenc is, aki 1847-ig követi az alkotmányfejlődést: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Bpest, 1946. 120-134. és 268-273. 1., vö. még Magyar alkotmánytörténet. Szerk. MEZEYBarna. Bpest, 1995. 117-131. és316-326.1.,Magyarjogtörténet. Szerk. MEZEY Barna. Bpest, 1996. passim; Kifejezetten szakadozott, a hozzánk közelebb eső századokban meg egyenesen hiányzik a vm.-ék történetének jellemzése a Magyarország történetéből (tíz kötetben) L, III-VI 11. passim; Szimptomatikusnak érezzük, hogy ELEKES Lajos 1964-ben anélkül írta meg a középkori magyar állam történetét, hogy egyetlen bekezdést szentelt volna a vm.-knek: A középkori magyar állam története megalapításától mohácsi bukásáig. Bpest, 1964.; A legújabb összegzési kísérlet: BAK Borbála: Magyarország történeti topográfiája (A honfoglalástól 1950-ig). Bpest, 1998. (História Könyvtár. Monográfiák 9/1.) 102-136. 1.
