Szakály Ferenc: Ami Tolna vármegye középkori okleveleiből megmaradt 1314-1525 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

Regeszták N° 1-205

sal és Bálinttal, Beda Dénessel, Beda Balázzsal, Dénes fia Lőrinccel, Dénes fia Benedekkel, Zakalos Jánossal, Kardos Fábiánnal, Kardos Jánossal, Feldes Balázzsal, Nagh Jakabbal, Nagh Balázzsal és Emrefy Tamással, WETHLE-Í Salamon Györggyel, Salamon Tamással és Demeterrel, Therewch Péterrel, Karjkas Péterrel, Zewke Imrével, Egyedfi Simonnal, Lewkes Jánossal és Pasthor Dénessel, BEREKZEG-Í Thot Orbánnal, Zegedj Gergellyel, Kowach Benedekkel, Zewke Andrással, Nagy (magnus) Benedekkel és Horwath Györggyel, fegyveres kézzel, a keresztesek rekesztékét elrontván a benne összegyűlt halakat a Dunába eresztette (desecari et clausuras deseratas simulcum universis piscibus in eadem piscina Esech aut Fok congregatis et existentibusper Danubium transmitti et deflui), ugyanazon helyen új rekesztéket csináltatott, és az érintettek gyakori hivatalos tiltakozásai ellenére, a halaknak olyan tömegét halásztatta le, hogy azzal a keresztes konventnek több mint 1000 aranyforintnyi kárt okozott. Ez év máj. 26-a körül (c. Penthecostes) Kerepesi Pál, ugyancsak a fehérvári káptalan kanonoka (hon. et mag.) és egyben a káptalan GERGYEN-Í rektora és magistère, Péter és Tamás familiárissal, valamint a káptalan jobbágyaival: PABAR-Í Fodor Istvánnal, Ispán Simonnal, Demeter deákkal, Thot Antallal és Namagy Mátéval, a káptalan akaratából, éjnek évadján fegyveres kézzel az úgyszintén a keresztesek FAD-Í részbirtokának igaz határai között levő FOOK, más néven BEREK nevű halastavának, amely a Duna egyik mellékága (adquandampiscinam seu exitum Danubii), mintegy fele részét elpusztíttatta és a benne levő varsákat és az abba összegyűlt halakat a Dunába engedtette, amivel a kereszteseknek több mint 52 aranyforintnyi kárt okozott. [1481.] szept. 29-e körül (c. Michaelis) Kerepes-i Pál az ALFAD-Í jobbágyokkal a keresztesek ESECH és KARAZFOKA

7 nevű halastavát elfoglaltatta, az külső személyeknek továbbadta, akik azokat teljességgel lehalásszák. Eredetije papíron, hátoldalán öt pecsét töredékével, ill. nyomával: MOL Dl 106 651 (Székesfehérvári ker. konv. magánlt. Capsa 3. Fasc. 10. N°4). A hátoldalon: (egyebek mellett) Littere comitatus Tholnensis super alveo Bech-foka nominaliter expressato anno 1482. 1 Értsd: Lótanító. Vö. SZAMOTA István-ZOLNAY Gyula: Magyar oklevélszótár. Bpest, 1902. 391. hasáb (más forrásból) és KÁZMÉR Miklós: Régi magyar családnevek szótára (XVI-XVII. század). Bpest, 1993. 681. 1. 2 Kihúzva: El 3 Mivel a P lába az átfűzött szalag alá esik, valószínű olvasat 4 Valószínű olvasat: a keresztnév eleje az átfűzött szalag alá esik. 5 A név középső része a szalag alá került. 6 Mivel az Endre családnévként eddig nem szerepel, az előtte olvasható similiter alkalmasint az előtte álló Georgium Andree-xt, s ilyenként a keresztnév családnévvé válásának egyik fokozatára utal. 7 Az eredetiben: aliam piscinam scilicet Fook Karazfoka appellatam