Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

V. Függelék - 2. Hollós László önéletrajza (1939)

2. Dr. Hollós László önéletrajza Született Szekszárdon, 1859. június 18-án. Atyja Schwartzkopf Alajos 48-as honvéd főhadnagy, később főtelekbíró, majd ügyvéd, 1887-ben magyarosíttatta német származású családnevét. Hollós az elemi iskolát Szekszárdon, a reáliskolát Pécsett végezte, aztán a budapesti József műegyetem- és tudományegyetemen kémiát és fizikát hallgatott. Miután tanári oklevelet nyert, alkalmazás hiányában nevelősködött. Később újra Budapestre jött, az állat-növény-ásványtant hallgatta és ebből is tanári oklevelet szerzett. Majd a földrajzra iratkozott be. Közben a műegyetemen százforintos ásványtani pályadíjat nyert, s az állattani tanszék mellett tanársegéd lett. 1882-ben növénytan-, kémia-, ásványtanból bölcsésztudori oklevelet kapott. 1891-ben a kecskeméti állami főreáliskolához került, ahol 1912-ig tanította a kémiát, ásvány- és növénytant, rajzoló geometriát, szépírást. Majd nyugdíjaztatását kérte, mely alkalommal a középiskolai igazgató címet nyerte. Hollós már elemi iskolás korában nagy vonzalmat érzett a természet iránt, gyűjtötte a bogarakat, lepkéket, különböző színűföldeket, virágokat, melyekből színesfolyadékokat készített. Mivel a gyűjtött tárgyakat szerette lerajzolni, atyja, aki ügyes rajzoló volt, nemcsak tanította, hanem rajztanítóhoz járatta, már ötéves korában. Hollós nevelőkorában 173 darab állatot tömött ki, kikészített csontvázakat, gyűjtött bogarakat, lepkéket, 600 darab tojás és sokfészek is került gyűjteményébe. 1887-ben az akkor megjelent Cserey-féle növényhatározóval egy év alatt mintegy 700 faj növényt határozott meg, többnyire éjjelenként. Tanárkodásának első éveiben gyűjtött és vett kövületeket, ásványokat, mely célból több kirándulást tett Krassó-Szörény vármegyébe (Anina, Resica, Székül, Dognácska, Vaskó, Csiklova), Esztergom vármegyébe (Dorogh, Tokod, Lábatlan, Bajóth, Süttő, Piszke), gyűjtött Hidas, Kurd, Rákos, Solymár, Tinnye és Szekszárd környékén kövületeket. Növénygyüjtö kirándulásai közben többször látott a népnél főleg bronzkori régiségeket, azokat megvette, lerajzolta és leírta az „Archeológiai Értesítő"-ben. Mintegy 600 darab régi pénzt is szerzett. Mikor Kecskeméten az artézi kutat fúrták, a rétegsorozatot feldolgozta s a kikerült, több mint 200 darab megszenesedett maghéj mikroszkópi vizsgálatával másfél évigfoglakozott. Összehasonlító anyagért Árvavármegyébe utazott s ott a lápokon termő növények magvait gyűjtötte be. Élete legnevezetesebb időszaka volt, midőn Kecskemét városának tanácsától megbízást nyert a város milleniumi monográphiájába a növényzet megírására. Hogy kerek egészet nyújthasson, a gombákat is gyűjtötte, de mivel azokat akkor még meghatározni nem tudta, Hazslinszky Frigyes eperjesi kollégiumi igazgatóhoz küldte feldolgozás végett. Hazslinszky lelkes buzdításának köszönhette, hogy ezentúl csaknem kizárólag a gombáknak szentelte összes szabadidejét. Mindjárt az első évében 900forintért hozatott irodalmat Leipzigből. Később gombászati könyvekre 7000 koronán felül költött, hogy a legszükségesebb irodalom kéznél legyen. Eleinte csak Kecskemét vidékén gyűjtött gombákat, később azonban fáradtságot és költséget nem kímélve, számos kirándulást tett a gombászatilag teljesen ismeretlen nagy magyar Alföldön, majd hazánknak 27 vármegyéjében gyűjtött. 1898-ban részt vett Déczhy Mór hatodik kaukázusi expedíciójában, melyről részletesen írt Úti jegyzetek a Kaukázusból címen. Gyűjtött gombáinak alaposfeldolgozása végett csereöszszeköttetésbe lépett számos európai, főleg amerikai mykológussal s az így szerzett csereanyag és levelezés nagy hatással volt munkásságára. Volt olyan hét, hogy öt amerikaitól kapott csereküldeményt, amikor tréfás örömmel mondta: „most virágzik az üzlet". Az amerikai szerzőktől cserélt eredeti példányokat összehasonlítva a magyar anyaggal, számos