Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

III. Újra Szekszárdon (1911-1940) - 2.” Szekszárd vidékének gombái” (1933)

A paradicsom és a dinnye betegségének ellenszeréül az 1,5%-os bordóilé permetezését ajánlja. A köszméte liszthamat esetében pedig a mészkénlé eredményes. Megjegyzi azonban - s ez jellemzi a gyakorlati érzékét -, hogy a mészkénlé tönkreteszi a rézből készült permetezőgépeket. Ezért helyette inkább a rézkénporos porozást ajánlja, és a porozás gyakorlati keresztülvitelét is részletesen leírja. Hollós mindennapi vendége a piacoknak, s így szekszárdi élete alatt a szekszárdi piacnak is, különösen abban az időszakban, amikor ott gombákat is árusítottak. A gombamérgezések elkerülését igen fontos dolognak tartotta, s erre gyakorlati tanácsokat is adott. „A gombamérgezés elkerülésének két biztos módja van - írja. Az egyik, ha az ehető és mérges gombát ismerjük, meg tudjuk különböztetni; a másik, a legalaposabb, ha a gombát egyáltalán nem esszük. Olyan közös ismertetőjel, melynél fogva az ehető gombát a mérgestől meg lehet különböztetni, nem létezik és a közönség körében elterjedt, a mérges gombák közös ismertetőjeleit összefoglaló hiedelem mind jámbor tévedés. Sokan azt hiszik, a mérges gomba az ezüstkanalat megfeketíti. Minden bomlásban lévő kéntartalmú fehérjeanyag megcselekszi ezt, így az állott tojás, romlott hús is. Ezek ugyanis kénhidrogéngázt fejlesztenek, melyet az ezüst elbont úgy, hogy a kénnel egyesülve feketés-szürke ezüst szulfidot alkot. Ezzel szemben a legmérgesebb gomba sem feketíti meg az ezüstöt, ha nincs romlófélben. Azt is erősen állítják, hogy amelyik gombának a húsa széttörve színét változtatja, az mérges a többi nem. Vidékünk legmérgesebb gombájának »Amanita phalloides«-nek csaknem hófehér húsa még szárítva sem veszíti el színét, több ehető vargánya-fajunk húsa pedig megtörve megkékül, vagy megfeketedik." E bevezető után 26 olyan gombát ír le, amelyet a szekszárdi piacon általában a változó időszakonként ehető gombaként árusítanak. Érdekes és helyi vonatkozású értekezést így fejezi be: „Évek során keresztül összesen 27 vármegyében gyűjtve gombát, alkalomadtán megnéztem a piacokat is. Némi megnyugtatásul említem, hogy egyetlen piacon sem láttam még mérges gombát. A hivatásos gombaszedők konzervatívok, előttük ismeretlen, új fajokat nem gyűjtenek, sokszor csodálatos megfigyelőképességgel, még a legaprólékosabb különbségeket is észreveszik. A mérgezés rendszerint nem is a piacról vett gombával esik meg, hanem úgy, hogy a hozzá nem értő, alkalmilag meglátja és megszedi a tetszetős külsejű mérges fajtát, aztán családi körben elfogyasztja. A közönség saját érdekében csak a piacról vegyen gombát és ha ott rendszeres hatósági ellenőrzés nincs, onnan se vegyen olyan fajokat, ame-