Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

II. Kecskeméti évek (1891-1911) - 4. Kaukázusi utazás (1898)

vasokat és gyűjtötte a növényeket, gombákat, miközben Déchy Mór kíséretével egy napi járófölddel előtte járt. Hollós szociális és emberi felfogására vall, hogy megjegyzi: „A kétkerekű kocsik nem tudtak, vagy nem akartak hirtelen bivalyaikkal kitérni az orosz kocsisok elől, azokat kocsisaink éktelen káromkodások közben végig korbácsolták." „így ment ez más helyeken is - jegyzi meg keserűen - a szegény benszülöttek szólni nem mertek az orosz kocsisok kegyetlenkedései ellen." A naplójegyzetek szerint Déchynek igen nagy tekintélye volt; azok a kormányzók, akikhez útközben támogatásért fordult, azt a legmesszebbmenőén meg is adták. Hollós kezei az úton a bögölycsípések miatt teljesen kisebesedtek. Hollós szerint a Kaukázust rengeteg nép lakja, amit azzal magyaráz, hogy a népvándorlás korában ezek a népek leszakadtak és az elzárt helységek között szorultak. Botlic közelében talált itt olyan néptöredéket, amelynél a nőket még ebben az időben is pénzért vásárolják, és az összes munkákat a nők végzik, a férfiak pedig csak beszélgetnek, és cigarettáznak. Hollós megjegyzi, hogy a kaukázusi népeknél a nevetés ismeretlen, azt illetlenségnek tartják. Részletesen beszámol útjának minden napjáról és azokról a nagy nehézségekről, melyekkel a Kaukázus 4000 méteres hegyeinek és 3000 méteres hágóinak gleccserekkel borított - vidékén sokszor komoly életveszedelem közepette, hol lóháton, hol pedig gyalog, a ló farkába kapaszkodva úttalan, életveszélyes ösvényeken tett meg. Megjegyzi, hogy hatalmas mélységek zúgó hegyi patakjain egy-egy szál fenyőrönkön kellett átkúszniuk és az is megesett, hogy a karaván tagjait a palahegyekről lezúduló lavina elválasztotta egymástól. Befejezésül röviden leírja hazaérkezését, melynek legérdekesebb epizódja, hogy egyik tanítványát kérte meg az állomáson, hogy segítse csomagjait kocsira rakni, ez azonban nem ismerte fel, mert a Kaukázus roppant erős napsütése következtében úgy megfeketedett és testileg annyira leromlott. A leírásból kiderül, hogy Déchy erélyesen lépett fel a benszülöttekkel szemben, akik az uralkodó határozott írásbeli parancsára sem akartak lovakat rendelkezésre bocsátani. Déchy egyik helyen csak kancsukával és Szibériával való fenyegetéssel tudta rávenni a községi bírókat, hogy lovakat adjanak. Hollós - bár csodálta Déchy ügyességét és erélyét, mellyel minden nehézséget leküzdött - ezekkel az erőszakos fellépésekkel nem értett egyet. Az egykori térképen Hollós beszámolója alapján napról napra követni lehet azt az utat, melyet Déchy Mórral a két hónap alatt sok szenvedéssel megtett, hogy tudományos ismereteit bővítse.