Szakály Ferenc: id. Hollós László élete és munkássága (Szekszárd, 1989)

II. Kecskeméti évek (1891-1911) - 3. Az első komoly feladat és következményei

méltó megünneplésére. Ebből a szellemi fellendülést ígérő országos megmozdulásból minden közület, és főleg minden tehetős közigazgatási egység ki akarta venni a részét, s a legtöbb megye és város éppen monográfiájának megjelentetésével. Sajnos a legtöbb helyen az első kötetnél megfeneklett ez a vállalkozás. Kecskemét, a „hírős" város, a Duna-Tisza-köze legjelentősebb városa és kulturális központja, az 1895. évi 9/kgy. sz. határozatában hívta fel a városban élő szakembereket, tudósokat, a város monográfiájának megírására. Ifj. Bagi László városi főjegyző irányításával így látott munkához dr. Hanusz István a főreáliskola igazgatója a földrajzi, Hajagos Imre kir. vízimérnök a vízrajzi, dr. Hollós László főreáliskolai tanár a kutak, geológiai viszonyokat tárgyaló és a növénytani, Francé H. Rezső tanár a legegyszerűbb növényeket és állatokat, Bíró Lajos ref. főgimnáziumi tanár az állattani fejezet megírásához. Hollósnak végül az állattani résznél is közre kellett működnie, mert dr. Bíró Lajos útban volt már Új-Guinea felé és a Szuezi-csatornáról küldte meg anyagát az „Emlékkönyv" részére. Hollós bevezetővel látta el a dolgozatot és közreadta. Saját munkaterületét az évek óta folytatott kutatás alapján széles körű alapossággal írta meg. Ekkorra már 728 virágos növényt dolgozott fel a város környékéről és különösen Bugac-pusztáról, mely egyik kedvenc kirándulóhelye volt. Az emlékkönyv 77-147. oldalán felsorolt és leírt növénynevekkel kapcsolatban megjegyzi, hogy azok teljes egészében saját gyűjtéséből származnak, és négy éven keresztül dolgozott azok rendszerezésén. Hogy a növénytani részben teljes egészet adjon, az előbb a tanítványok által hozott, majd a saját gyűjtőútjain keze ügyébe kerülő gombákat is összeszedi. Az összegyűjtött gombák száma 200-nál több. Mivel azonban ezekkel mit sem tud kezdeni, ír Hazslinszky Frigyesnek, az eperjesi kollégium tudós igazgatójának, az ország legismertebb gombaszakértőjének és megkéri, dolgozza fel a gombákat, hogy azokat munkájában szintén ismertethesse. Hazslinszkyt meglepte a Kecskemétről kapott érdekes gombagyűjtemény, mert éppen az ő legközelebbi munkatársa írt tanulmányt az Alföldről, és ebben azt állapította meg, hogy az Alföld homokvilága és száraz éghajlata nem kedvez a gombaflóra kialakulásának, ott csak esők után, úgynevezett ganajgombák és egyes szárazságot tűrő, kemény héjú fajok virulhatnak. Ezzel a megállapítással maga a tudós igazgató is egyetértett. Annál nagyobb volt most a meglepetése, hogy milyen komoly és értékes gyűjteményt szedett össze egy „hozzá nem értő kecskeméti tanár", aki csak mellékesen szedte fel a gombákat. Hazslinszky szívesen vállalta a meghatározást és azonnal írt Hollósnak, hogy további gyűjtésre ösztönözze. Leszögezte, hogy az Alföld gombászati tekintetben teljesen ismeretlen terület, s feldolgozása és kutatása még hátravan.