Mészáros Gyula: Szekszárd és környéke török díszítésű kerámia emlékei (Szekszárd, 1968)

A SZEKSZÁRDI FAZEKASKEMENCE hIELYE A TÖRÖKÖS KERÁMIAMÜVESSEGBEN A Szekszárd, Rákóczi utcai fazekaskemence korát - az előző fejezet végén felhozott indokoktól eltekintve is - a kemencemaradvány területén talált, ugyanazon műhelyben készült agyagcdény-leietek, azok sajátos törökös ornamentikája és formaköre alapján - a XVIII. század közepére és második felére, működésének megszűnését a XVIII. és XIX. század találkozása körüli időre tehetjük. Az utolsó évek során elhunyt, vagy a ma is élő szekszárdi fazekasok szájhagyományában, emlékezetében ez a műhely már teljesen ismeretlen. A kemence termékeinek egy része szoros rokonságot mutat a nálánál idősebb visegrádi és mórágyi ásatag leletek félgyártmány, részben kész anyagával, nemkülönben az egri vár XVIII. századi rétegéből előkerült kerámiai leletekkel. A szekszárdi műhelyben a XIX. század elejének népi kerámiájára jellemző, fehér alapon kék és zöld színekkel húzott vonaldíszítéssel nem találkozunk. A szekszárdi leletanyag a XVII. századi visegrádi, de mindenek előtt a XVII. század utolsó harmadából származó, és a XVIII. század közepéig működött mórágyi műhelyek termékeinek egyenes folytatásaként tekinthető. A szekszárdi tálak stilizált növényi dísze a mórágyiakénál - még azonos díszítőelemek tekintetében is - darabosabb, motívumkészletben szegényesebb. A mórágyi és szekszárdi ásatag törökös tálak kész példányaira jellemző a feltűnően élénk, üdén ható színskála, ragyogó máz, amely tuljadonságok szintén megkülönböztetik ezeket a tálasedény-termékeket a valamivel tompább fényű, patinás, eredeti régi török anyagtól. A XVIII. századi törökös csoporthoz tartozik Szolnok koszorúmintás-sáslevelcs, ragyogó színű táltöredéke is, melynek késői eredetére Soproni Olivér szintén felhívja a figyelmet Szolnok török kerámiai emlékeinek ismertetése során. A visegrádi félkész, tálas edényanyag, színeivel szintén semmiben sem marad alul a mórágyi és szekszárdi, hasonló gyártási fokon lévő, sásleveles díszű táltöredékek mellett, amiről egyébként a VIII/a., IX. és XV-XVII. táblák azonos típusú és ugyanazon égetési stádiumban találtatott táltöredékeinek összehasonlításából is meggyőződhetünk. A török és későhabán díszítő motívumok alkalmazásának egyidejűségére vall, hogy több töredéken együtt találjuk a behajló tálperem alatt futó egyenes- és hullámvonal díszt, a kötegbe fogott kacsmintát s ezek alatt a középponti elhelyezésű, sásleveles török forgórózsát a mórágyi anyagon épp úgy, mint a visegrádi félkész termékeken. Hogy magában a szorosan vett Sárközben készítettek-e törökös kerámiát Mórágygyal és Szekszárddal egyidőben, vagy később, egyelőre nincsenek erre bizonyítékaink. Fazekasok azonban működtek például Deesen a XIX. század első felében. Bizonyítja ezt egy decsi céhirat, melynek tanúsága szerint az ottani egyesített céhben fazekasok is szerepelnek. A szekszárdi és környékbeli fazekasmesterség. kivirágzásához a vásárlók feltehetően nagy száma mellett hozzájárult az a körülmény is, hogy a vidék nem volt