Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

„…a szépség kertjében…” (D. E. ) - 21. Bíró Annamária

Bíró Annamária keramikus, a népművészet mestere 1951-1998. Margaretas tányér Makón született. Szegeden a Tömörkény István Iparművészeti Gimnázium kerámia szakán egyide­jűleg érettségizett és kerámiakészítő szakmunkás­vizsgát tett. 1969- ben költözött Szekszárdra. Rövid két hóna­pig Steig István fazekas műhelyében korongozott, majd a decsi Háziipari Szövetkezetbe került bemin­tázó gyakornoknak. Itt olyan jól megtanult szőni és hímezni, hogy sárközi főkötőhímzéssel készült pá­lyamunkára az elsők között kapta meg a Népművé­szet Ifjú Mestere címet 1970-ben. 1970- től 17 éven át a Szekszárd-csatári kerámia­üzemben dolgozott különböző beosztásokban. A ranglétra minden fokát kipróbálta a díszítőtől a művészeti vezetőig. Ezzel párhuzamosan elkezdte saját műhelye kialakítását, s amikor mun­kabeosztása lehetővé tette, ott dolgozott. A sárközi kerámiahagyományok folytatására Kresz Mária, a barcaújfalusi fehér alapon kék írókás edények megújítására Domanovszky György néprajzkutatók bíztatták, elismerve a díszítésben szinte egyedülálló jártasságát, tehetségét. Az áttanulmányozott erdélyi múze­umok anyaga és a szakirodalom „hozadéka" tért vissza aztán használati tárgyain: edénye­ken, mokkás, teás- és étkészleteken, dísztárgyakon. Parányi műhelyét 1995 februárjában, szintén pár négyzetméternyi bemutatóteremmel bő­vítette, de ez sem mentette meg az állandó jövés-menéstől, ki- és becsomagolástól, vásáro­zástól, ami - örömei mellett - bizony egyre inkább fárasztóvá vált. Megkezdődött az álmo­dás a fazekasházról, amelyben tágas, világos, levegős műhely és bemutatóterem van, ahol csoportokat, vendégeket, barátokat lehet fogadni, ahol mások munkája is megtekinthető. Ez már nem valósulhatott meg. Hagyatékának egy részét a Wosinsky Mór Megyei Múzeum vásárolta meg. Nem jegyezte a számtalan csoportos kiállítást, ahol szerepelt. Önálló kiállításai 1973-1994 között: Paks, Szekszárd, Badacsonytomaj, Tapolca, Bu­daörs, Decs, Zalaegerszeg. Külföldön: Aidlingen (Németország), Bécs, Graz, Villach (Ausztria), Dijon (Franciaország) nemzetközi rendezvényein képviselte hazánkat. 1975-ben népi iparművész, 1998-ban Népművé­szet Mestere címet kapott. Díjak: Országos pályázatok I-III. díjai, 1994. Gránát­alma, 1995. Pro Renovanda Cultura Hungáriáé I. díj Barcasági edények (fotó: Gere)

Next

/
Oldalképek
Tartalom