Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

„…a szépség kertjében…” (D. E. ) - 20. V. Kozák Éva

V. Kozák Éva keramikus, a népművészet mestere Kötetünk egyik legszínesebb, állandóan újat kereső, kísérlete­ző kedvű egyénisége. Tárgyaiban a legnemesebb hagyományok a finom kézimunkával, nőies fantáziával és találékonysággal, szín- és formaérzékkel ötvöződnek. Tükrözik alkotójuk egyéni ízlését, igényességét is. Nem kötődik kizárólagosan egy tájegy­séghez, nyitott szemmel jár a világban. Dísz- és használati tárgya­kat egyaránt készít. Nem titkolt szándéka, hogy „visszalopja" a népi kerámiát otthonunkba. Hagyományos sárga, barna, zöld má­zakat használ, illetve ezeket keveri. Céhkancsói, áttört „csipkés" tányérjai, tálai, sütőedényei, étkészletei szemet, lelket gyönyör­ködtetnek, így vall pályájáról: „Mezőtúron születtem 1958 áprilisában, nem kézműves családban. Felmenőim között azonban számos kovács, ács, cipész, varrónő, kalaposnő létezett. Óvónőnek készültem, de egy hirtelen elhatározással érettségi után mégis tanuló lettem a Mezőtúri Fazekas Szövetke­zetben. 1977-ben nagyon jó szellemű alkotóműhely működött ott, Gonda István vezetésé­vel. Itt dolgozott és tervezett Kósa Klára és Busi Lajos. Tőlük kaptam példát szakmaszere­tetből. Akkoriban Kresz Mária és István Erzsébet néprajzosok sokat jártak Mezőtúrra. Fel­figyeltek munkáimra. Bíztattak. Segítségükkel többször járhattam a Néprajzi Múzeum rak­tárában. Gyönyörködhettem a gyűjteményben és felhasználhattam tapasztalataim. Később az ország számos kerámia gyűjteményét tanulmányoztam. Az alföldi fazekasközpontok ha­gyományait gyűjtöttem össze Alföldi pálinkásbutellák című dolgozatomban és munkáim­ban, amiért 1979-ben Népművészet Ifjú Mestere címet kaptam. 1980-ban költöztünk Gerjenbe, itt alakítottam ki önálló műhelyemet 1983-ban. Az alföldi írókás, metszett, csurgatott, áttört, karcolt technikák után a dunántúli céhkancsók gyönyörű rátétes díszítményeibe szerettem bele. Majd visszatértem a kevésbé díszes, szerény csíkok­hoz, pöttyökhöz, hullám­vonalakhoz és elkészítet­tem dél-nyugat dunántúli sütőedény sorozatomat, amivel a Gerencsér Se­bestyén fazekas pályáza­ton fődíjat nyertem 1987-ben. Az 1990-es években a református úrasztali edé­nyek keltették fel érdek­lődésemet. Többféle vál­tozatot küldtem a Pro Re­novanda Cultura Hungá­riáé pályázataira 1993 és 1995-ben. Szintén díja­zottak lettek. Urvacsorai tál

Next

/
Oldalképek
Tartalom