Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

„…a szépség kertjében…” (D. E. ) - 20. V. Kozák Éva

V. Kozák Éva keramikus, a népművészet mestere Kötetünk egyik legszínesebb, állandóan újat kereső, kísérletező kedvű egyénisége. Tárgyaiban a legnemesebb hagyományok a finom kézimunkával, nőies fantáziával és találékonysággal, szín- és formaérzékkel ötvöződnek. Tükrözik alkotójuk egyéni ízlését, igényességét is. Nem kötődik kizárólagosan egy tájegységhez, nyitott szemmel jár a világban. Dísz- és használati tárgyakat egyaránt készít. Nem titkolt szándéka, hogy „visszalopja" a népi kerámiát otthonunkba. Hagyományos sárga, barna, zöld mázakat használ, illetve ezeket keveri. Céhkancsói, áttört „csipkés" tányérjai, tálai, sütőedényei, étkészletei szemet, lelket gyönyörködtetnek, így vall pályájáról: „Mezőtúron születtem 1958 áprilisában, nem kézműves családban. Felmenőim között azonban számos kovács, ács, cipész, varrónő, kalaposnő létezett. Óvónőnek készültem, de egy hirtelen elhatározással érettségi után mégis tanuló lettem a Mezőtúri Fazekas Szövetkezetben. 1977-ben nagyon jó szellemű alkotóműhely működött ott, Gonda István vezetésével. Itt dolgozott és tervezett Kósa Klára és Busi Lajos. Tőlük kaptam példát szakmaszeretetből. Akkoriban Kresz Mária és István Erzsébet néprajzosok sokat jártak Mezőtúrra. Felfigyeltek munkáimra. Bíztattak. Segítségükkel többször járhattam a Néprajzi Múzeum raktárában. Gyönyörködhettem a gyűjteményben és felhasználhattam tapasztalataim. Később az ország számos kerámia gyűjteményét tanulmányoztam. Az alföldi fazekasközpontok hagyományait gyűjtöttem össze Alföldi pálinkásbutellák című dolgozatomban és munkáimban, amiért 1979-ben Népművészet Ifjú Mestere címet kaptam. 1980-ban költöztünk Gerjenbe, itt alakítottam ki önálló műhelyemet 1983-ban. Az alföldi írókás, metszett, csurgatott, áttört, karcolt technikák után a dunántúli céhkancsók gyönyörű rátétes díszítményeibe szerettem bele. Majd visszatértem a kevésbé díszes, szerény csíkokhoz, pöttyökhöz, hullámvonalakhoz és elkészítettem dél-nyugat dunántúli sütőedény sorozatomat, amivel a Gerencsér Sebestyén fazekas pályázaton fődíjat nyertem 1987-ben. Az 1990-es években a református úrasztali edények keltették fel érdeklődésemet. Többféle változatot küldtem a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé pályázataira 1993 és 1995-ben. Szintén díjazottak lettek. Urvacsorai tál