Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

„…a szépség kertjében…” (D. E. ) - 5. Dér Józsefné - 6. Steig István - 7. Varga László

Dér Józsefné Stigler Teréz szövő, tojásfestő ( 1908 - 1974 Báta) A Sárközi Népművészeti Szövetkezet alapító tagjai közé tartozott. Személyéhez fűződött a bátai szövőrészleg megszervezése. Viseletében, szokásaiban, népművészeti tevékenységében hű maradt a bátai hagyományokhoz, mely mintázatában és színezésében eltér a sárközitől. Érthető, hisz ő sem a törzsökös református sárközi magyarság ivadéka, hanem a bátai római katolikusok leszármazottja volt, az ő népi kultúrájukat tanulta, illetve őrizte meg. Szőtteseit tanulmányozva megfigyelhető, hogy a piros és fekete színek mellett egy kevés sárga és kék színt is használt élénkítésre. Idősebb korában a szövés már fárasztotta, ezért felújította a feledésbe merült sárközi hímestojás készítését és ezen a területen dolgozott élete végéig. A hímestojás díszítésére számos fiatalasszonyt tanított meg, akik mesterükként tisztelték és tisztelik ma is. A hímes tojás készítése a bátai római katolikus népesség hagyományvilágához tartozott, a többi sárközi faluban nem is készítettek, csak festett egyszínű piros, barna stb. tojást. 1952-ben népi iparművész, 1958-ban a Népművészet Mestere. Steig István fazekas (1908 - 1982 Szekszárd) Származása, a családi hagyomány szerint habán eredetre vezethető vissza. Nagyapja műhelyében tanoncoskodott, 1924-1927 között Budapesten a Felső Ipariskola kerámia szakára - mint műhelylátogató - járt. A hagyományos formavilághoz kötődve alakította ki művészetét, és pedig főleg két irányban: egyrészt a „sárközi stílus" felhasználásával, másrészt miután ősei ún. fehéredényesek voltak, így ebben az irányban is dolgozott. Munkássága újabb fordulatot vett, amikor Mórágyon, a sárközi stílus indító központjában ásatások során régi fazekas kemencék és jelentős cseréptöredék anyag került elő, s az utóbbi felhasználásával új felfogású díszítményrendszert dolgozott ki. Ezzel a sárközi stílus keretében egészen új utat sikerült nyitnia. Alkotó tevékenysége a sárközi fazekas munkákra és az ónmázas edényekre terjed ki. Szakirodalmi ismerete kiváló mesterségbeli tudással párosult. Tálai, csörgőkorsói, bokályai szép példái a sárközi népi kerámia újjáéledésének. 1954ben népi iparművész, 1960-ban a Népművészet Mestere. Varga László fafaragó (1921 - Dombóvár ) Rövid tisztviselői tevékenysége után, megismerve a pásztorfaragás szépségét elhatározta, hogy kizárólag a faragásnak él. Dombóváron született ugyan, de Kaposvárott él, így elsősorban a dunántúli hagyományok ihlették. Sokféle tárgyat készített: kulacsokat, italkínálókat stb. Minden új forma és technika érdekli. Mesterévé vált a csontból, domború és áttört faragással készített, vagy spanyolozással díszített miniatűr ékszereknek. Művészi tevékenysége mellett rendszeresen részt vett a fiatal faragók nevelésében, több tanfolyamot vezetett. 1954-ben ismerték el népi iparművésznek, 1960-ban a Népművészet Mesterének.