Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

Kézműipari hagyományok Tolna megyében (B. K. S) - Gyöngyfűzés - Kismesterségek

A bukovinai székely nők még az 1940-es évek elején is fehér vászoninget (szedetting), vászonpendelyt (szűk alsószoknya), alsó és felső rokolyát és katrincát (kötény) hordtak, ünnepnapokon nyáron az ingre lájbit (mellény) vagy derekbundát (hímzett rövid bőrmellény) vettek fel. Télen az ing felett krecsánt (gyári anyagból varrt, elöl gombos női blúz), bekecset (bőrmellény) vagy bundát húztak. A lábbeli télen csizma, nyáron hosszú szárú cipó volt, hétköznap mezítláb jártak. Az asszonyok télen, nyáron ruvát (fejkendő) kötöttek a fejükre, a lányok hajonfejt (hajadonfőtt) jelentek meg. A bukovinai férfiak hagyományos viselete a vászonból készült gagya és az ing volt. Télen ezt egészítette ki a posztóból készült harisnya (szúk nadrág), a szokmány (enyhén karcsúsított, lábszár középig érő kabát), a mentává (hosszú, egyenes szabású kabát), a posztókrecsán (bőrrel szegett, csípőig érő kabát) és a különféle bundák. Fejükön kalapot és kucsumát (kucsma), lábukon bőrrel díszített roggyant szárú csizmát hordtak. Egyes kismesterségek az utóbbi időben újjáéledtek, ilyen a bőrművesség és a sallangkészítés. A szekszárdi Nepp Dénes ezt a tevékenységet mesterfokon űzi. A Nepp családban a szíjgyártás több generációra nyúlik vissza. A műhelyt 1910-ben alapította Nepp Gyula, aki több mint fél évszázados munkássága alatt magas szintre fejlesztette tudását. A céget a hatvanas évektől veje, Csankó Zoltán vitte tovább. O az igás szerszámokon túl már versenyszerszámokat is készített. 1979 óta Nepp Dénes a családi hagyomány mesteri folytatója, elsősorban fogathajtók számára dolgozik. Bőrművesek dolgoznak még Simontornyán: Horváth Dóra és Könyv István Jánosné, Bátaszéken: Horváth Györgyi, Dombóváron: Tárnoki György, valamint Szekszárdon: Tóth Anna. A népi iparművészet állandóan átalakulóban van, egyes ágai elhalnak, mások újraélednek. A facipő-, a nádtetőkészítés és a sváb székek fonása szinte teljesen elhalt, a csuhéval, vesszővel dolgozók viszont ma meglévő igényeket elégítenek ki. Csuhébabák készítésével foglalkozik Magyarkesziben Németh Ferencné, Gerjenben Imreh Agnes, Bátaszéken Papp Zsuzsanna. Csuhéból készít használati tárgyakat Bátaapátiban Dávid Sándor, Iregszemesén Kiss István. Vesszővel dolgozik a pörbölyi Bíró Imre, a dombóvári Horváth Imre, az ozorai Horváth Rezső, a szekszárdi Kiss Mária és Szálkán Decsi Kiss András. Végül a népi iparművészetnek egy olyan ágával kell foglalkozni, amelynek nincsen a múltban gyökerező hagyománya. A jelentkező igény hívta életre és tette vonzóvá: a népviseleti babák készítését. Egyedül a sárközi háromlábú babáknak (bubák) volt hagyománya. Már a századfordulón megjelentek, nem játékszerként, nem gyermekek számára készültek, hanem a gyermektelen fiatalasszonyok öltöztették, állították ágyukra. A többi baba öltözteSzékely házaspár kozsokban és mintyánbundában, Kakasd 1976.