Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

Kézműipari hagyományok Tolna megyében (B. K. S) - Szövés

a stílusban változás következett be, azzal mindannyian lépést tartottak. A hagyomány és a közösségi ízlés a szövés területén éppen olyan eró'vel jelentkezett, mint a viseletben. Itt az egyén alakító szerepe erősen háttérbe szorult, a jelzett adottságoknál fogva nem is volt oly tág tere, mint más népművészeti ágakban. Tolna megyében a szövőmunkának a múltban és a jelenben egyaránt a Sárköz volt az egyik központja. Az 1940-es években a szövés még élő gyakorlat volt itt. Érthető tehát, hogy a sárközi szövőnők a számukra oly kedves munkát továbbra is folytatni kívánták. Már ezt megelőzően egyesek „piacra" is dolgoztak. Volt tehát reális alapja annak, hogy az ötvenes évek elején szövetkezetbe tömörüljenek, és így a szélesebb közönség számára is hozzáférhetővé tegyék a sárközi szőttest. A Decsi Földmüvesszövetkezet háziipari részlegében elindult munka 1951 -tői önálló háziipari szövetkezeti keretek között folytatódott. 1951. augusztus 22-én Vincze Józsefrié elnökletével Sárközi Népművészeti Háziipari Szövetkezet néven szövetkezetté alakultak, mely a KISZÖV fennhatósága alatt vegyesipari szövetkezet lett. Az első tagok között volt: Acs Istvánné Kovács Erzsébet, Bóna Arpádné Bonyai Erzsébet, Perity Mihályné Kukucska Mária, Takaró Istvánné Ladák Sára, Hortobágyi Ferencné Hauer Teréz, Bali Istvánné Pusztai Éva decsi és Tóth Pál Éva, Werner Andrásné Tóth Katalin őcsényi lakosok. A szövetkezet még egy esztendeig a Földmüvesszövetkezet háziipari részlegeként kapott bérmunkán dolgozott, 1952-től azonban a Népművészeti és Háziipari Vállalat a közvetlen és fő megrendelő. Ezt az évet tekintik az alakulás évének. 36 tagja volt ekkor, s főprofiljának a népművészeti hímzést és szövést tekintették. A munka kifejezetten bedolgozói rendszerben indult meg Decs, Ocsény, Sárpilis és Báta összefogásával. Később is e rendszer maradt a szövetkezeti termelés alapja. A bedolgozói rendszer folyamatosan bővült és ez a szövetkezeten belüli profilbővüléssel, változással függött össze. A mindvégig fő terméknek számító szőttesek mellett a hímzés, a népművészeti hímzett konfekció, a népművészeti kisbútor, cserépáru, faragott faáru, népművészeti baba készítésén kívül, kisebb-nagyobb mértékben, a mindennapi divatot követő ruhák, sőt táncruhák is beleillettek a szövetkezet változó profiljába. A NIT tanácsai folyamatosan befolyásolták a szőttesek repertoárját. A NIT által szervezett tanfolyamok, takácsvetélkedők, pályázatok mellett a folyamatos kapcsolatot a NIT bíráló bizottságának működése jelentette. A kereskedelem és a NIT által a szövetkezettel szemben támasztott követelményeknek kezdetben a sárközi szövők csak részben tehettek eleget. Bár a decsiek maguk között tudhatták a háború előtt a szövést mesterfokon elsajátító Perity Mihálynét, Bali Istvánnét (aki a híres szövő Balogné Szólágyi Sárától tanult), Széles Józsefnét, a szintén ügyes kezű Szálai Józsefnét, Nagy Istvánnét és Végh Józsefnét, az egyre jelentősebb tömegű megrendeléshez kevesen voltak. Még rosszabb\olt a helyzet az őcsényi részlegben. Itt a szintén alapító tag Tóth Pál Éva 1945-ig csak simavásznat szőtt. A K-ás, csibeszemes és rózsás felszedését nővérétől, Tóth Pál Erzsébettől ekkor tanulta meg, aki viszont korábban Döme Jánosné Kovács Zsuzsa helybeli szövőasszony tanítványa volt. Werner Andrásné Sárpilisen látta és azután magától tanulta meg, hogy a szedettnél „ami fölül van, azt nyüstbe kell szedni". Hogy jobban kiismerje magát, felbontotta és fésűbe szedte a régi sávolyos és a szatinos takácsszőtteseket. Hasonlóan dolgozta ki, tanulta meg a kétoldalas szőttes befűzését is. Az ismert szövők mellé, majd utánpótlásként is újakat kellett nevelni, olyanokat, akiknek java éppen csak simavásznat tudott szőni. Ezért a szövetkezet tanfolyamokat indított, amelyet Deesen Bali Istvánné, Ocsényben Werner Andrásné vezetett. A NIT szorgalmazására a régi szőttesek, a hagyományok gyűjtése is szövetkezeti feladat lett. 1955. július 24-én adták át a nagyközönségnek a decsi tájházat.