Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)
Kézműipari hagyományok Tolna megyében (B. K. S) - A népművészettől a népi iparművészetig
Az önálló háziiparosokon kívül, az ebben az időszakban tömegesen alakult földműves szövetkezetekben háziipari csoportok jöttek létre. A háziipari és népművészeti termékek értékesítése gondot jelentett. A megoldást abban látták, hogy 1948-ban megalakították az Állami Háziipari Rt.-t. A vállalat feladataként jelölték meg, hogy a földműves szövetkezetek kereteiben dolgozó csoportok, továbbá a háziiparosok termékeit felvásárolja, és azokat értékesítse. Az Állami Háziipari Rt.-bői alakult meg később a Népművészeti és Háziipari Nemzeti Vállalat. Egyik legfontosabb feladataként jelölték meg a népi díszítőművészet fejlesztését, a termékek művészi színvonalának emelését. A vállalat 1948 és 1953 között nagy érdemeket szerzett a népi díszítőművészet megmentésében. Szakemberek felkutatták az ismert népművészeket, munkáikat megvásárolták, és azokat üzlethálózatukban a nagyközönség rendelkezésére bocsátották. Megkezdődött a kisipari szövetkezetek szervezése, és megalakult a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetsége (OKISZ). A kisipari szövetkezeti mozgalom keretében alakultak meg a háziipari szövetkezetek is. Ezek egy része a Földművesszövetkezetekből (FMSZ) kivált háziipari csoportokból, vegyes árutermeléssel foglalkozó, egyéb ipari szövetkezeti részlegekből, más része iparengedéllyel rendelkező háziiparosokból és népművészekből szerveződött. Egyre gyakrabban hangzott el olyan igény, hogy szükség lenne egy megfelelő szervezetre, amely összehangolná és irányítaná a tárgyi népművészet és a háziipari termékek előállítóinak termelési, művészeti tevékenységét. Hosszadalmas viták után megalakult a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetsége (HISZÖV) és a Népi Iparművészeti Tanács (NIT). A NIT népi iparművészeti kérdésekben bíráló és ellenőrző szerv lett. Feladatává tették: őrködjék a népművészet tisztaságán, gondoskodjék az alkotók szakmai oktatásáról. Előírta a jogszabály, hogy a történelmileg kialakult tájegységeken tájházakat kell létrehozni. Kötelességévé tették a tanácsnak, hogy mintagyűjteményt létesítsen, amely alapját képezi e kor népi iparművészetének. A népi iparművészek munkájának anyagi támogatására, az alkotói munka ösztönzésére Népi Iparművészeti Alapot létesített a jogszabály. Ennek anyagi fedezete a háziipari és népi iparművészeti szövetkezetek éves nyereségének meghatározott százaléka volt. Az alap közel két évtizeden át volt a népi iparművészet fejlesztésének szilárd gazdasági bázisa. Ebből fedezték a tájházak létesítésének költségeit, folyósították az alkotói díjakat, vásároltak a NIT mintagyújteménye számára. Kiállításokat rendeztek, valamint számos, a népi iparművészetet népszerűsítő kiadványt jelentettek meg. 1972-ig létezett ez az alap, ezt követően az OKISZ költségvetése látta el ezt a feladatot. 1953. augusztus 20-án osztották ki első ízben a „NépművészetMestere" kormánykitüntetést. A NIT adományozta a „Népi Iparművész" címet. Az első öt évben 27 „Népművészet Mestere" kitüntetést osztottak ki, ebből öt jutott Tolna megyébe: két fazekas (Tamás László, Tamás József) és három szövő (Bali Istvánné, Werner Andrásné, Dér Józsefné). A „Népművészet Mestere" kitüntetést azok kapták, akik alkotó módon továbbfejlesztették a népi iparművészetet. A NIT egyik legfontosabb feladatát képezte a népi iparművészeti alkotások bírálata, zsűrizése. A termékek bírálata nemcsak adminisztratív tevékenységgel, hanem szakmai tanácsadással is párosult. A NIT a szövetkezetek művészi munkájának fejlesztését oly módon látta biztosítottnak, hogy patronáló szervezeteket, illetve szaktanácsadói rendszert építettek ki. A patronáló rendszer lényege, hogy szakáganként az egyes szövetkezeteket művészeti tanácsokkal segítették. A kijelölt patronálók az adott művészeti ág jeles elméleti és gyakorlati szakemberei voltak. Számos szövetkezet termékeinek mintakincsét e patronálók segítségével formálta, alakította ki. Kiállításokat, pályázatokat, szakmai tanácskozásokat szerveztek. Az 1960-as évek elejétől a pályázatokat rendszerbe foglalták, és négy országos pályázat