Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

Kézműipari hagyományok Tolna megyében (B. K. S) - Agyag - föld – és kőfeldolgozás, sármunkák

edényekből ételek tárolására szilke, bögre és köcsög, bornak, víznek kancsó, korsó, kanta, pereckulacs, bokály, a konyhaedényekből szűrőtál, köpülő, födök. A Sárköz negyedik fontos ellátója a Baranya megyei Siklós volt. Siklósnak 1776-ból kelt céhlevele van, már a 18. század második felében a jelentősebb fazekas központok közé tartozott. A Sárközbe inkább az itt készített boroskancsók, bokályok jutottak el. Részben, szintén a sárköziek számára dolgoztak a mohácsi mesterek is. Mohácson fazekasok és korsósok egyaránt éltek. A korsósok fekete-edényesek voltak, a fazekasok mázas edényt készítettek, főként tálakat és tányérokat. Égettek azonban mázas kiöntőcsöves korsókat is. (A fekete edényesek a szürke-fekete színt redukált égetéssel nyerték el, tehát nem festett edények voltak ezek.) A mohácsi mázas tálak jellemző motívuma az edény öblébe rajzolt, kissé esetlennek tűnő, ágon álló madár. A peremen vonalas díszítmény van. A szekszárdi tálak díszítmény éhez hasonló ívminta is gyakori. Fekete edényeket égettek Bátaszéken, mégpedig a mohácsiakhoz feltűnően hasonlító korsókat, amelyek talán egy kicsit rusztikusabbak, a szájuk vastagabb és jobban kiterült. Sok évszámos bátaszéki feketecserép van a Néprajzi Múzeumban, az 1825-ös a legkorábbi. Az egyik korsón ez olvasható: „Készült 1867 Bátaszék", egy másikon: „Relli János korsós mester." A fekete cserepeseket Bátaszéken is korsósoknak nevezték. Tolna megyében még Szekszárdon és Ozorán is készítettek fekete edényeket. Tudunk arról, hogy fazekasok dolgoztak Pakson, Dunaföldváron, Ozorán - a Kapós mente több falujában -, sőt több helyen céh is működött. A Tolna megyében készült kerámia egészéből két egység egészen pontosan meghatározható: az ún. sárközi és a Kapós menti kerámia. A Kapós menti kerámiáról annyi már nyilvánvaló, hogy legjellemzőbb darabjai a teljesen máztalan, csecs nélküli füllel ellátott, rádlis díszítésű ún. „duri korsók". Ezek a vastag falú, durva kivitelű, primitív és elnagyolt daraboktól, egészen a pehelykönnyű, nagyon kecses és szabályos formákig vannak. Másik termékcsoportjuk zöldmázas, fehér „pettek"-ből alkotott, különböző térformákkal díszített. Ezek kályhaszemek, kerek szájú kiöntőcsöves eceteskorsók, csöcsöskorsók, kis paprikásedények, bödönök, tintatartók és szenteltvíztartók. Jó részük Szakcson készült. A mesterek lényegében kétféle mázat használtak. Az egyszer már kiégetett (zsengéit) alapra fehér, ónoxidos mázzal rakták fel a pettyeket, majd ezután mártották be az egész darabokat a rézoxidos ólommázba. Ezt követően a kétféle - az égetéshez különböző hőfokot igénylőmázzal bevont edényt olyan hőfokon égették, amilyen az ónoxid kiégetéséhez szükséges, Ónmázas szakcsi tányér Szakcsi fehéredények