Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

Kézműipari hagyományok Tolna megyében (B. K. S) - Textil-, gyapjúfeldolgozás

népszokás, s más néprajzi hagyomány kapcsolódik. Ezen a téren hivatásos kézműipar nem is alakulhatott ki. A kender - kis részben a len - feldolgozásának végső fázisa a szövés már ősi iparág, a legrégibb mesterségek egyike. Hazánkban a népi szőttesek írott emlékei a 15. századtól a céhek történetéhez kapcsolhatók. A férfiak által készített takácsszőttesek megelőzték az asszonyok készítette vásznakat. A takácsmesterség a középkor óta állandóan férfimunka volt. A Dunántúlon általában, különösen Tolna megyében igen jelentős volt a takácsmüvesség a 19. század második felében. 1873-ban 692 önálló takácsmestert tartottak nyilván a kontárok és a szövőspecialisták mellett. A következő takácscéhekről tudunk: Szekszárd 1707, Pincehely 1712, Simontornya 1712, Dombóvár 1719, Dunaföldvár 1725, Ireg 1746, Ozora 1768,Paks 1768,Regöly 1768, Tolna 1768, Bátaszék 1779,Gyönk 1815, Dunaszentgyörgy 1817, Györköny 1819, Fadd 1825, Szakcs 1835, Kölesdév nélkül. A takácsmesterség mellett, a fonás-szövés házi gyakorlata hosszú idő óta ismert. A legrégibb szőttesek alapanyaga a kender és len, melyet később pamuttal kevertek. A szőttesek díszítése a szövés technikájából adódóan mértani jellegű volt: vonalak, csillagok, stilizált virágok, ember-és állatalakok váltakoztak. Tolna megyében a szövőművészet nagy változatossággal virágzott valaha. A magyarlakta falvakban főként az asszonyok dolga volt nemcsak az ágyi és testi fehérnemű megszövése, hanem az ünnepi díszű szőttes holmik készítése is. Három különböző szövőművészet és mesterség rajzolódik ki előttünk a megye területén. A magyar parasztasszonyok, a magyar takácsok és a német takácsok külön hagyományozódó formakincse és ízlése. Nem különültek el élesen, hatottak egymásra. A Tolna megyei német falvakban azonban már a 19. században sem szőttek az asszonyok. Elvétve, egyes helyeken készítettek durvább és egyszerű vásznat, de hímes munkát egyáltalán nem. Még azok a német asszonyok sem, akik vegyes lakosságú falvakban éltek. Ezzel szemben a szegényebb németek, a zsellérek közül nagy számmal tanulták a takácsmesterséget és takácskodtak. Tőlük szerezte be vászonszükségletét a lakosság. A német takácsok nagyobb része azonban nemcsak ebből az iparból élt. Régebben nem is lépett be a céhbe, utóbb pedig nem is váltott iparengedélyt. Nyáron napszámba és részébejárt aratni és csak télen ült a szövőszékbe. A németeknél nem is volt sohasem akkora becse a díszes vászonholminak, mint a magyaroknál és éppen azért nem is adtak rá annyit. Amíg a paraszti háztartásban általában nem kedvelték az olcsóbb gyári vásznat, addig a takácsoknak bőven akadt munkájuk. Az abroszok, törölközők, párnák, lepedők, női és férfiingek, bőgatyák, kötények, pendelyek, de még a zsákok alapanyaga is a takácsok keze alól került ki. Az abroszokat, törölközőkendőket, párnákat, lepedővégeket „forgatásos hímmel", piros vagy többszínű szőttesmintával díszítették. A többi iparoslegényhez hasonlóan, mesterségük elsajátítása érdekében, kötelező volt számukra az ún. vándorlás. így ismerték meg az ország különböző vidékein kedvelt mintákat. A takácsoknak mintakönyvük volt. Ebbe nemcsak legkedveltebb mintáikat jegyezték fel, hanem a szövőszék felállításának pontos menetét is. A takácsok mintakönyvei apáról fiúra öröklődtek. Mindegyikben volt néhány üres, vagy kézzel berajzolt kockás lap. Ide jegyezték fel a munkájuk során kialakult, vagy a mástól ellesett mintákat. A takácsmesterek Tolna megyében sem jártak vásározni. így is volt bőven munkájuk. A híresebb mesterekhez a környező községekből is hozták a szőnivalót. Az első világháború után az olcsó gyári vásznak, gyolcsok egyre jobban elterjedtek a paraszti háztartásban. A takácsoknak egyre kevesebb lett a munkájuk és a takácsmesterség fokozatosan, országszerte megszűnt. Elsorvadásában a gyáripar kialakulásán kívül jelentős szerepe volt a paraszti háziipar elterjedésének is. A képzett takácsok mellett, a fonás és szövés házi gyakorlata tulaj-