Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

Kézműipari hagyományok Tolna megyében (B. K. S) - Húsipar, vegyipar, egészségügy

négy fia született. Ifjabb József fiatalon elhunyt. Károly Petritsről Pelényire változtatta nevét. Fagylaltja ma is fogalom Szekszárdon. Cukorkaüzeme eredetileg a Babits Mihály Művelődési Ház helyén volt. Ő is sokfelé dolgozott, tapasztalatot szerezve, többek között Budapesten a Gerbeud cukrászdában. Ferenc cukorkaüzeme a Skála áruház helyén állt, amit 1953-ban államosítottak. Szerencsre kerülve üzemvezetőnek, saját gépeivel találkozhatott a csokoládégyárban. István, a negyedik gyermek is édességekkel foglalkozott, a második világháború után az Arany János utcában nyitott üzemet, a termékeket a Süket korzón lévő cukrászdájában árulta. Az általa készített műlépért az ország legtávolabbi pontjáról is jöttek méhészek. Fia, József ma is a szakmában dolgozik, örökölte az újítási hajlamot, kifejlesztette az ún. „töltött kevert mézest", mindamellett a jól bevált kakasnyalókát, mézespuszedlit és selyemcukorkát is elviszi a környékbeli vásárokra, búcsújáró helyekre. Hatodik nemzedékként műhelyében dolgozik fia, Szilveszter is. Húsipar, vegyipar, egészségügy Vidékünkön elsősorban a hentes és mészáros iparág virágzott. A Tolna megyei mészárosok céhe már 1749-ben megszerveződött, melyet hamarosan követett a szekszárdi mestereké 1754-ben. A 19. század elején a nagyobb falvakban már volt legalább egy hentes és mészáros (itt a két iparág nem vált szét), aki korábban általában bérelte a földesúri mészárszéket (a hentes = sertés vágó, a mészáros = marha vágó). Rendszerint állatkereskedéssel is foglalkozott. Volt, aki a mészárszék mellett kocsmát tartott, vagy, aki tehette földet vásárolt, és a henteskedés mellett gazdálkodott. A húsmérés joga a földesurat illette meg. O nyitott megfelelő számú mészárszéket, amit többnyire bérbe adott a mészárosoknak évente kialkudott árendáért. A bérleti díj összege az épület felszereltségétől és a forgalomtól függött. A mészárosok tevékenységének középpontjában természetesen a mészárszékek megfelelő működtetése állt. Nekik kellett gondoskodniuk a vágóállatok beszerzéséről, leöléséről, feldolgozásáról és kiméréséről. Ezen sokirányú tevékenység miatt a mészárosságot a legszélesebben értelmezett húsipari mesterségnek tekinthetjük. A tehetősebb mezővárosi mesterek mészárszékeikben több alkalmazottat, a mesterséget kitanult mészárossegédet tartottak. A vágólegények feladata volt az állatok leölése és feldarabolása, a székálló legények pedig a kimérést végezték. A szegényebb mészárosok, ha mészárszék bérléséhez juthattak, mindezen munkát maguk, legfeljebb családjuk segítségével végezték. A régi mészárszékek jellegzetes tároló építményei a jégvermek voltak, melyeket nagyon sok helyen a falu férfi lakossága télen, közmunkában töltött fel jéggel, ami jó esetben egész éven át megmaradt. Tolna mezővárosában például 1785-ben egy mészáros dolgozott, aki a szekszárdi céhbe tartozott, és három segédet foglalkoztatott. Az állatokat részint helyben, részint Baranya, Bács, Csongrád megyékben, illetve a Bánátban vásárolta. A húst helyben, Tolnán és Bonyhádon árusította. Bonyhádi kapcsolatai már korábban is voltak, hisz mesterségét is itt sajátította el. A földesúrnak a regálé után árendát fizetett. A mészárosok kezdettől fogva elsősorban marhavágással foglalkoztak, és ezt a jogot a legutóbbi időkig igyekeztek maguknak fenntartani. A húsipar másik fontos ágazatát a sertés vágásával és húsának értékesítésével foglalkozó hentesmesterség képviseli. Tolna megyében azonban e két mesterség nem vált el egymástól. A mészárosok egyben hentesek is voltak. Megyénkben 1828-ban 46, 1873-ban 95 és 1929ben 272 hentes és mészárost írtak össze.