Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)
„…a szépség kertjében…” (D. E. ) - Összegzés
alapanyagot. Utazni kell az alapanyag után, vagy szállíttatni, postán megrendelni illetve a megfelelő anyagot előállító gyártókat fel kell kutatni. S mindez egyénileg történik. A vállalkozók, keresetkiegészítő tevékenységet folytatók zöme a Tolna megyei Kézműves Kamara és párhuzamosan a Megyei Népművészeti Egyesület tagja is. A kismesterek az ipartestületekhez, 11-en valamilyen országos szervezethez is csatlakoztak. E szervezetek tevékenységéről - diplomatikusan - alig néhányan nyilvánítottak véleményt, s ha igen, az kevés pozitívumot tartalmaz. Vagy úgy fogalmaznak, hogy nem ismerik a szervezet tevékenységét, vagy nem voltak még rászorulva a segítségre. A személyes beszélgetések során a Kézműves Kamara tevékenységét elsősorban adminisztrációs, regisztrációs jellegűnek értékelték, hiányolva a közvetlen, személyes kapcsolatokat, tájékoztatási formákat. Úgy érzik, kevesebb figyelmet kapnak, mint a szolgáltató iparban dolgozók. Jól tudjuk, hogy az ismerkedés, a kölcsönös tájékoztatás kétirányú folyamat, oda-vissza érvényes kell hogy legyen, csak akkor működik. Igen kevés olyan - megfelelő feltételekkel, körülményekkel - rendelkező műhely van, ahol idegenforgalmi csoportok látogatását fogadni tudnák, bár szívesen tennék ezt többen. A legidősebbeket kivéve szinte mindenki hiányolja - a megyén belüli - korábban működőképzési, továbbképzési formákat, találkozási, tapasztalatszerzési lehetőségeket, amelyek erősítették a valahova tartozás érzését, a gondolat és véleménycserét, a munka műhely jellegét. Ugyanakkor megfogalmazzák ennek akadályait is: leginkább pénz-, idő- és a tájékoztatás hiánya. A fafaragók elszórtan megjelenő köztéri, néha belső téri munkáin kívül közvetlen - uniformizálódott, jellegtelen, stílustalan - környezetünkben alig található az a tárgykultúra, ami itt még létezik és amelynek alkalmazása, hasznosítása, egyedivé, különlegessé, érdekesebbé tehetné megyénket a bel- és külföldi számára egyaránt. Számtalan lehetőség kínálkozna erre, elsősorban a közösségi helyiségekben (pl. házasságkötő termek, művelődési házak, éttermek, borházak, panziók stb.) a kerámia edényektől a kékfestő asztalterítőn vagy függönyön át a sárközi vagy székely szőttesig. „... a lokális hagyományok gazdag tudásanyagot halmoztak fel a történelem folyamán, amely tudás mindig a közösség túlélését szolgálta az adott társadalmi és természeti környezetben. Vétek lenne ezt a tudásanyagot nem felhasználni egy válságokkal terhes világban. A lokális életmód mintái a nemzeti kultúra egészén belül, mint kulturális paradigmák, mint választási lehetőségek szerepelhetnek, s jelentőségük éppen abban áll, hogy kipróbált megoldásokként ajánlkoznak. Egy rugalmas kulturális rendszer csak akkor képes sikerrel szembenézni a gazdasági-társadalmi-politikai kihívásokkal, ha rendelkezik a megoldások gazdag választékával, a gyors reagálás lehetőségeinek tárházával. Ezt nyújtja a helyi kulturális hagyományok által felhalmozott tudás és tapasztalat." 21
