Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)

Kézműipari hagyományok Tolna megyében (B. K. S)

lévő emberekkel, akik módosabbak a féltelkes vagy telkes jobbágyoknál is, amit elsősorban kereskedelmi vállalkozásaik magyaráznak. Többségük azonban tőkehiányban szenvedett, és ez árutermelésük mértékét korlátozta. A módos jobbágy, a nagygazda által lenézett falusi kézműves, speciális ismeretei révén már nem, vagy nemcsak paraszt, hanem a városi technika, technikai kultúra hordozója vagy éppen ennek terjesztője is. A céhrendszer felbomlása után a szakképzett iparosok védelmét a különböző ipartörvények ( 1872, 1884) szolgálták, amelyek szerint az ún. képesítéshez kötött iparokat csak azok gyakorolhatták, akik erre iparengedélyt kaptak. Ezt főleg az 1884-ben létrehozott ipartestületek próbálták ellenőrizni. A különböző népi kézműves mesterségek azonban e megkötő rendelkezések ellenére működhettek. A céhrendszer a kontárokat csupán a mezővárosok piacairól tilthatta ki, de a falvakban a helybeli igényeket mindenkor szolgálhatták. Az ipartörvények is hagytak bizonyos réseket, egyrészről a képesítéshez nem kötött, ún. szabad iparok területén, másrészről nem tekintették ipari tevékenységnek a háziipart, amikor valaki saját szükségletre állított elő kézműipari termékeket. E háziipari ágak közül a legkiterjedtebb a faipar, a szövés és a hímzés, így nem tekintették szakiparosoknak azokat a barkácsolókat, specialistákat, akik gyakran csak besegítettek a különböző házi munkákba, s munkájukért valamilyen természetbeni juttatást kaptak. E bonyolult kapcsolatrendszer miatt is nehéz lenne megvonni a határvonalat a különböző kézműves ipari tevékenységek között. Maga a falusi társadalom ugyan, bizonyos tekintetben osztályozta a helyben élő iparosokat, de nem feltétlenül a szakipari igazolvány alapján. Talán legfontosabb presztízs meghatározó az iparos által végzett munka minősége. A jó munkát végző iparosokat nemcsak jobban megfizetik, hanem több helyre hívják, így munkájuk 30-50 km-es körzetben érezteti hatását. Céhláda 1781. (fotó: Gere)