Balázs Kovács Sándor - Deli Erzsébet: Kézművesek, népi iparművészek Tolna megyében. (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1999)
„…a szépség kertjében…” (D. E. ) - 47. Kiss István
Kiss István csuhé- és vesszőfonó 1931. február 11-én született Nagyberényben, 1936 óta él Iregszemcsén, ma már nyugdíjas. Utolsó munkahelye a Tolna Megyei Önkormányzat - Iregszemcsén működő - Speciális Altalános Iskolája és Diákotthona, ahol mint karbantartó és fűtő dolgozott. Nagy szeretettel mesél a gyerekekről, akik között igen népszerű volt. Ma is igen kiegyensúlyozott, jókedélyű, kedves ember. Egész életét végigkísérte a csuhé val, vesszővel való foglalkozás. Ennek alapjait még 1945-ben - szinte gyermekként - sajátította el, a faluba átmenetileg betelepített székelyektől. Munka után, szabadideje legnagyobb részét ezzel töltötte. Ha az otthonától távol dolgozott is, vitte magával szerszámait, kereteit és az alapanyagot. Az utóbbit saját kertjében őmaga termeli, szedi, válogatja, szárítja, zsákba gyűjti. Kenyeres kosár Nyugdíjasként teljesen átadta magát „szenvedélyének". Csak a kert, a ház körüli teendők, no meg a felesége, Kató néni által adott megbízatások, intézni valók zökkenthetik ki a munkából. Fonott székek, lábtörlők, falvédők, virágtartók, különböző nagyságú kosarak, kenyértartók, demizsonok kerülnek ki keze alól. Néhány éve kiállításokon is szerepel: Iregszemcsén, Tamásiban, Szekszárdon, Budapesten lehetett munkáit látni. Szívesen tanítaná mesterségét másoknak is. Három tanfolyamon munkanélkülieknek próbálta tudását átadni, de a szándékon kívül „akarat, kézügyesség, fantázia és türelem kell ehhez, s ez nem mindenkinek adatik meg. Ha nem csinálhatnám, már nem élnék" - mondja. Fonott szék Maisstroh- und Korbflechterin. Korbstühle, Fußmatten, Wandteppiche, Blumenständer, Körbe, Brotkörbe, umflochtene Flaschen.