Vadas Ferenc szerk.: Ozorai Pipo emlékezete (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1987)
Engel Pál: Ozorai Pipo
megye öt királyi vára közül Érdsomlyón (1406,1408), Haramon (1409), Krassófőn (1405, 1414) és Borzafőn (1418) említik várnagyait, akik közül az érdsomlyói egyúttal alispánja is volt.(74) Illyéd várára ebből az időből nincs adatunk. Keve megyében az először 1414-ben előforduló - és talán általa emelt - Dombó volt az övé, valamint bizonyára maga Keve vára is, bár erre ismét nincs adat.(75) Arad és Zaránd megyék királyi várait, Sólymost (1414), illetve Világosvárt (1410, 1414, 1420) ugyancsak az ő emberei kormányozták.(76) Csanád megyében az uralkodónak sohasem volt vára, s úgy látszik, ebben az időben már birtoka sem. (77) Szeged, mint a csongrádi ispáni tiszttel járó vár szintén az övé volt (1414, 1424).(78) Egy rövid megszakítást leszámítva Pipo kezén találjuk a szörényi vlach kerületeket és váraikat is: Miháldot (1413), Lúgost azaz Zsidóvárt (1414), Sebest (Karánsebes, 1411,1424), és így föltehetően Orsovában is ő parancsolt (79) Mindezeket az ónban 1417-1420 között átmenetileg Pipótól függetlenül Losonci Zsigmond igazgatta a király nevében orsovai kapitányi címmel. (80) Maga Szörény vára 1419-ig a havasalföldi vajdák hűbére volt, és 1424-ben, miután Zsigmond visszacsatolta Magyarországhoz, Pipo építette újjá.(81) Pipo tényleges hatalmi körzete még temesvári tartományán túlra is kiterjedt. 1408- 1413 táján Fejér megyének is ispánja volt, és így valószínű Csókakő várával is rendelkezett. (82) Még jelentősebb volt azonban az a befolyás, amelyet két nagy egyházi javadalom fölött szerzett. Az egyik a váradi püspökség volt, amelynek élére 1409- ben rokona, Andrea Scolari - azelőtt zágrábi püspök (1407-1409) - került, amikor pedig ez 1426 januárjában meghalt, a helyét egy másik firenzei, a Pratóba való Giovanni Melanesi foglalta el. (83) A kalocsai érsekség 1419-ben Zsigmondnak nyugati útjáról való visszatértekor került Pipo hatalmába. Élére előbb Carniano Scolari - szintén egy rokonfiú - lépett adminisztrátori, majd érseki címmel (1420-1422X84), halála után pedig a firenzei Buondelmonti János (1424-1448), akit 1410-ben hozott magával Pipo Itáliából, és azóta a pécsváradi bencés apátság tekintélyes jövedelmeit élvezte.(85) Pipo és főpapi kreatúrái kapcsolatát igen szorosnak kell elképzelnünk, és úgy tűnik, még azt a gondot is levette a vállukról, hogy birtokigazgató apparátusuk tagjait maguknak kelljen kiválasztaniuk. A váradi püspökség tiszafüredi birtokán mindenesetre állandóan Pipo saját emberei voltak a tiszttartók, és ebből azt sejthetjük, hogy másutt is ez volt az uzus.(86) Széküresedéskor magától értetődően ő vette kezébe a javadalmat, mint 1420-ban Kalocsán, majd 1426ban egy rövid időre Váradon.(87) Ozorai tehát 1404 óta, szerény ispáni címe ellenére, egyike volt az ország leghatalmasabb báróinak. Firenze tanácsa nem túlzott, amidőn 1406-ban egy ajánlólevelében azzal hízelgett neki, hogy ad statum maximum et felicem emelkedett fel.(88) A raguzai köztársaság is helyesen értékelte helyzetét, amikor a királyhoz küldött követét (1407) egyúttal Stibor és Pipo kegyébe ajánlotta.(89) Zsigmond maga már 1405-ben bárói egyikeként nevezte meg, és kancelláriája 1406 elejétől rendszeresen a bárókat megillető magnificus címmel titulálta. (90) Mint a végek egyik kormányzója, hadait is a bárók módjára természetesen a saját lobogója alatt vezette.(91) Magas státuszának teljességéhez azonban ekkor még hiányoztak bizonyos formai jegyek. Az 1350-es években történt szabályozás óta ugyanis csak a mintegy tizenkét legnagyobb tisztségviselő számított az országbárók sorába, és részesült az ezeket megillető személyi kiváltságokban(92), az ispánok pedig - a pozsonyi
