Vadas Ferenc szerk.: Ozorai Pipo emlékezete (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1987)
Engel Pál: Ozorai Pipo - Jegyzetek
575). Morvaországi harcairól Zsigmondnak egy év nélküli, 1421. okt. 20-ára keltezhető, Albert herceghez intézett levele is beszámol (Dl. 48 106). 129. 1423. ápr. 24. és jún. 11. között kelt perhalasztások a vele hadba vonulók részére (Zichy VIII. 88; Dl. 79 805, vö. Zichy VIII. 40; Dl. 79 806, vö. Zichy VIII. 509; Dl. 97 018; Dl. 54 302). Ide tartozik még egy csonka keltű, pünkösd nyolcadának 27. napján kelt perhalasztás is (Dl. 97 073), mivel a halasztás - mint az idézett oklevelekben - mindenszentek nyolcadára szólt. (Az 1426-i havasalföldi hadjáratkor Mihály nyolcadára halasztották a pereket) A hadjárat legkorábban júliusban indulhatott, mert Pipo június 25-én még Egerben volt a királlyal (ld. a 112. jegyzetet). 130. Aug. 15. perhalasztás Battyáni Albert részére (Dl. 102 028), aki Pipo bandériuma alatt hadba vonul; szept. 23: a közelmúltban Pipo familiárisai in eorum itinere versus Orswan contra...Turcos Bodrog megyében pusztítottak (Zichy VIII. 197); okt. 14: Tuzsoni Bolgár István in Zewrino tartózkodik Pipo zászlaja alatt (Dl. 43 608); okt 16.: Zsigmond felmenti Némái Kolos Jeromost és Bősi Ördög Istvánt a cseh hadjáratban való részvétel alól, mivel in presenti nostra exercituali expeditone, pro constructione, reformatione ac restauratione castri nostri Zewriniensis et alio rum fortaliciorum confiniorum dicti regni nostri... instauratacum... Pipone de Ozora...asserunturconstituti (HO. 1.317); nov. 21 : Pipo temesi alispánja a megyében csapatokat gyűjt hogy Saan és Szörény vidékére küldje őket (Temes 588). Pipo maga azonban nov. 7-én már Temesvárott ad ki oklevelet amelyben tanúsítja, hogy a Szentelt széki kunok mentesítették Tapsonyi Antimus Osvátot a hadaival nekik okozott károk alól (TT. 1884. 428= F X/6. 666= Wenzel: Ozorai 88, ez utóbbi hibásan 1423. évi kelettel). 131. Zsigmond szept 3-án értesítette a raguzai köztársaságot, hogy egyebek között hadat küldött a törökök ellen Pipo vezérlete alatt (Gelcich J.-Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. Bp. 1887. 309-312). Simone Buondelmonti nov. 2-i levele szerint Pipo Szerbiában harcol a törökökkel, akik megtámadták a despotát (Mellini 52-53). 132. Jún. 17-én perhalasztás Mihály nyolcadára (Dl. 80 056, vö. Zichy VIII. 58, továbbá keltezetlen feljegyzés azonos tárgyban egy 1426. ápr. 16-i oklevél hátlapján: Dl. 80 042, vö. Zichy VIII. 273). Simone Buondelmonti aug. 3 -i levele szerint Pipo 15 ezer lovassal és 10 ezer gyalogossal a Havasalföldre betört törökök ellen ment (Mellini 53). Okt. 8-án Ciliéi Hermann bán elhalasztja Kopachouchi Thonka fia Péter perét, mivel (ellenfele?) Bocskai Miklós Pipóval in partibus Transalpinis a királyi seregben van (DF. 286 463, Erdődy cs. monyorókeréki lt). Erről a hadjáratáról Poggio 183 is beszámol, szerinte Galambócon túl, Szerbiában zajlott le, és Pipo már hordágyról irányította. 133. 1415. szept. 5-i perhalasztás szerint Csapi Miklós Pipo vexilluma alatt vonult hadba Boszniába (DF. 254 352, Vécsey lt. 129). Másik familiárisa, Gyertyánosi Csép Jakab, mint 1416 tavaszán megtudjuk, a boszniai hadjáraton tűnt el (Krassó III. 283, Temes 522). Itt kétségkívül az előző évi háborúról van szó. Más példát is ismerünk arra, hogy a zászlósúr csak bandériumát küldte hadba, ő maga máshol lévén elfoglalva. (1413-ban Stibor bandériumát Friaulban familiárisai, köztük Nagymihályi Albert vezették: Sztáray II. 200 sk.) Pipo távollétére ld. a 106. jegyzetet. 134. A török-magyar viszony ekkori alakulására Ferenc Szakály: Phases of Turco-Hungarian warfare before the battle of Mohács (1365-1526). Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae 33 (1979) 76-82; az erdélyi betörésekre Gustav Gündisch: Die Türkeneinfalle in Siebenbürgen bis zur Mitte des 15. Jahrhunderts. Jahrbücher für die Geschichte Osteuropas 2. (1937) 398; az 1414. évi szlavóniai betörésre Cirkovic: 242. Pipo harcaira újabban: loan Hafegan: Pippo Spano si lupta antiotomaná ín banat in primele decenii ale seculului al XV-lea. Studu si Comunicari de etnografie-istorie 2 (1977) 389-401. (Az adatot lektoromnak, Szakály Ferencnek köszönöm). 135. £nge/: Királyi hatalom 114,115,122,139. Orsova újjáépítésére Doc. Val. 239sk. Galambócra ZsO. I. 474. Görényre (1329) Györffy György: Adatok a románok XIII. századi történetéhez és a román állam kezdeteihez. Történelmi Szemle 7 (1964) 551-2. 136. Joachim 108-109. 137. 1414: Dl. 92 445, Érszegi: Adatok 16; Görény újjáépítésére Szakály i. m. 80; Szörényre ld. a 130. jegyzetet; Szentlászló építésére Schönherr Gyula: Az Anjou-ház örökösei. A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi Sándor. III. Bp. 1895. 567. Orsova újabb újjáépítését Poggio 178 Pipónak tulajdonítja: „Fece moite egregie opere. Orsava, castello al fiume Istro vicino, dai Turchi spianato, con molta celerità rifece". 138. Poggio 173. 139. HO. I. 317, idézve a 130. jegyzetben. 140. Szűcs Jenő: A középkori építészet munkaszervezetének kérdéséhez. Budapest Régiségei 18 (1958) 330. Ugyanő az egész évre eső bérköltséget 7200-8000 aranyforintra becsüli, hozzátéve, hogy korábban (1430-3l-ben) a király legalább 25 500 aranyat utalhatott ki az építkezés fedezésére. 141. Doc. Val. 239 sk. 142. Vö. Szakály Ferenc: A mohácsi csata. Bp. 1975. 50 sk.
