Vadas Ferenc szerk.: Ozorai Pipo emlékezete (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1987)

Engel Pál: Ozorai Pipo - Jegyzetek

214. Szádon 1424-ben várnagya van (ZW. IV. 209). Ez kerületével együtt 1408-ban Kerekegyházi Mihályé volt (ZsO. II. 6102). A többire ld. a 236. jegyzetet 215.1426: Dl. 87 989, TT. 1884. 616-618. 216. Dl. 87 891, TT. 1884. 417. 217. 1426: Dl. 87 989, TT. 1884. 616-618. Vö. Bácskai Vera: Magyar mezővárosok a XV. században. Bp. 1965. 94-101. 217a. Migy Emese: Az ozorai ferences kolostor. Folia Archaeologica 20 (1969) 135-151, az adatok: 145. 218. Dl. 87 983. 219.1424: Lukcsics I. 754. sz. 219a. A bazilikába temették el 1413-ban Marcali Miklós erdélyi vajdát, és 1414-ben Stiborvajdát Engel Pál-Lővei Pál-Varga Lívia: Zsigmond-kori bárói síremlékeinkről. Ars Hungarica 11 (1983) 29- 31. 220. Egy bizonyos Benedek 1410. januárban veszprémi kisprépostés Pipo speciális káplánja volt (ZsO. II. 7286). Elképzelhető azonossága Benedek préposttal, aki ebben a méltóságában 1410. március 30- án fordul elő először (Temes 426, relációs jegyzetben). Közeli rokonságban állt a Szentgyörgyi Vince családdal, akik viszont Ozoraival voltak szoros kapcsolatban (Fügedi Erik: A Szentgyörgyi Vincze család. A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 11 (1972) 261,264). Pipo támogatása megmagyarázná, hogyan jutott Benedek minden előzmény nélkül ehhez a magas méltóságához. 221. 1425: Dl. 87 996, TT. 1884. 430-434; 1426: TT. 1884. 434-437. 222. Poggio 111. 223. Matteo 1400-tól állandóan részese Pipo szerzeményeinek. Halálának idejét Mellini 53 adja meg. 224. Lénárdot 1412-ben tétette meg Zsigmonddal vagyonának részesévé (TT. 1884. 234). Rokonságukra 1416: TT. 1884. 417. Lénárd 1424-ben néhai (Sopr. II. 77-80), fia, János 1426-ban (TT. 1884. 613-616). 225. Poggio 179. 226. Dl. 87 991, TT. 1884. 616-617. 227. TT. 1884. 626-627. 228. TT. 1884. 622, 624. 229. ZW. ÍV. 259; Poggio 183. 230. Mellini 54, 63, vö. Poggio 179, aki szerint szintén Lippán halt meg. 231. Mellini 64. 232. Vayer 92-96. 233. Poggio 176-178. 234. Engel: Királyi hatalom 79; Bocskai Miklós 1428. augusztusban Szentlászló várnagya és zarándi ispán volt (MTA Könyvtára, Kézirattár, Fejérpataky-hagyaték). 235. 1427. jan. 25-én Zsigmond Bátmonostori Töttös János udvari ifjúra bízta pl. a szondi és dávoti sókamarákat (Zichy VIII. 311). 236. Garai 1427. nov. 11-én vette zálogba 15 400 forintért a turdi, bozsori, monostori és suggyai (Temes m.), valamint a szádi és váradjai (Arad m.) „királyi birtokokat", valójában kerületeket (Dl. 11942). Simontornya szintén az övé volt (1430: Temes 629-638). 237. 1427: Dl. 43 695 (Kolos csak az uradalom felét kapta, a másik felét valószínűleg egy másik Ozoraifamiliáris, talán Emőkéi Szobonya, aki Kolos társa volt a csongrádi ispánságban); Blagay 283-289. 238. Dl. 70 021. 239. Feld István-Koppány Tibor: Az ozorai várkastély. Dunatáj 7 (1984) 2. sz. 5-14. Egyéb építkezéseiről újabban megemlékezett Szentgyörgyvölgyi Gábor: Egy Zsigmond-kori kórházalapító hadvezér. Orvosi hetilap 126 (1985) 93-95. RÖVIDÍTÉSEK Balogh: Andrea Scolari= Balogh Jolán: Andrea Scolari váradi püspök mecénási tevékenysége. Archeológiai Értesítő. Új folyam 40 (1923-26) 173-188. Bánffy= Oklevéltár a Tomaj nemzetségben losonczi Bánffy család történetéhez. Szerk. Varjú Elemér, hányi Béla I-II. Bp. 1908-1928. Birk"" Birk Ernő: Adalék Magyarország pénzügytörténetéhez V. László idejében. Új Magyar Múzeum ,3 (1853) 511-516. Cirkovic= Sima árkovic: Istorija srednjovekovne bosanske drzave. Beograd, 1964.