Vadas Ferenc szerk.: Ozorai Pipo emlékezete (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1987)
Engel Pál: Ozorai Pipo - Jegyzetek
Pipo fehérvári sírkápolnája a török időkben elpusztult, és síremlékének is nyoma veszett Magyarországon ma már csak az ozorai várkastély őrzi a nagyhatalmú főúr emlékezetét, és itt is csupán az elmúlt évek ásatásai során előkerült leletek engedik halványan sejteni, milyen fényes lehetett Pipo családi rezidenciája.(239) JEGYZETEK 1. Máfyusz: Zsigmond 213-215. 2. ZsO II. 7878. 3. Mellini 36. 4. ZsO II. 7878, 7892. 5. Diario Ferrarese 8: „Et dicto Messer Pipo in fina al giorno de ogi è lo magiore homo de sia in la corte del dicto re et in lo suo consilio". 6. Mellini 34 szerint jún. 23-án vonult be Firenzébe. 7. Poggio 163-184. Kivonatos magyar fordításban közzé tette Teke Zsuzsa: Egy 15. századi karrier története. História 5 (1983) 1. sz. 28-31. (A szerző szívességéből kéziratban használhattam a teljes szöveg fordítását, amiért ez úton mondok köszönetet) 8. Mellini 7-71. A műnek 1606-ban egy második, dokumentumokkal bővített kiadása is megjelent, az ebben közölt szövegeket Wenzel: Ozorai 82-101 kiadásában használtam. 9. La vita di meser Philippo Scholari, ed. F.Polidori. Archivio Storico Italiano 4 (1843) 151-162). 10. Vespasiano da Bisticci: Vite di uomini illustri del secolo XV. 11. Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum I. Textus. Edd. E. Galántai et /. Kristó. Bp. 1985. 227. Vö. Thuróczy János: A magyarok krónikája. Ford. Horváth János. Bp. 1980. 331. 12. Wenzel: Ozorai; Wenzel Gusztáv: Okmánytár Ozorai Pipo történetéhez. TT. 1884. 1-31, 220-247, 412-437, 613-627. Szerb életrajzi tanulmány is készült róla: St. Stanojevic: Pipo Spano. Beograd, 1901. Ujabban loan Hafegan foglalkozott személyével több tanulmányban (Bánatul çi începuturile luptei antiotomane (1389-1426). Rolul lui Filippo Scolari. Revista de Istorie 31 (1978) 1025-1038; Filippo Scolari çi Iancu de Hunedoara, promotori ai latinitätii Romanilor în conçtiinja europeanä a seculului al XV-lea. Acta Musei Napocensis 18(1981) 163-169; ld. még a 134. jegyzetet). 13. Balogh: Andrea Scolari 173-188; Vayer 89-96. Vö. még Florio Banfl: Filippo Scolari és Hunyadi János. Hadtörténelmi Közlemények 31 (1930) 125-133; ugyanő: L'oratorio degli Scolari di Firenze. Corvina, N. S. 4 (1941). 14. Vö. Máfyusz Elemér: A Zsigmondkori Oklevéltárról. Századok 116 (1982) 923-955. 15. DI. 87 660. Az oklevelet hibásan 1398-i kelettel közölte Wenzel, TT. 1884. 5-6, és regesztáját az ő nyomán ugyanígy ZsO I. 5356. Az eredetiben octavo helyett nono áll. Gallicus a korabeli hazai latinságban az olaszok neve. 16. Poggio 163-164; Vö. Máfyusz: Zsigmond 34. 17. Németországi tartózkodásáról Poggio nem tud, de mind névtelen életrajzírója (Polidori 152), mind az egykorú ferrarai krónikás (Diario Ferrarese 8) megemlíti. 18. 1400: ZsO II. 192, 671; 1401: uo. 1142. 19. Máfyusz: Zsigmond 158-162; vö. Yves Renouard: Les hommes d'affaires italiens du Moyen Age. Paris, 1949. 119-160; Raymond de Roover: The Rise and Decline of the Medici Bank 1397-1494. Cambridge, Mass., 1963. 2-7, 35 sk. 20. Kubinyi András: Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1541-ig). Budapest története. Főszerk. Gerevich László. II. Bp. 1973. 17, 48-49, 52. 21. Poggio 164. 22. Poggio 164. 23. Simontornyára 1397: ZsO I. 4656; a magánvárak igazgatásának módjára Engel: Honor 897-98, s az ott idézett oklevelek. 24. Vö. Engel Pál: Ung megye nemesi társadalma 1437 előtt. (Kandidátusi értekezés, 1985, kézirat). 25. DL 87 660 (Id. a 15. jegyzetet is). A parancs a szekszárdi konvent átírása szerint a nagypecséttel volt ellátva, és ezt Kanizsai tartotta magánál. Zsigmond ezekben a napokban még Budán tartózkodott, vö. ZsO. 1.5886,5899. Maga az adománylevél nem maradt fenn. Afiusításra//o/wZ>./ózsE/: A fiúsításról. Emlékkönyv dr. gróf Klebelsberg Kuno negyedszázados kultúrpolitikai működésének emlékére... Bp. 1925. 305-319. 26. 1400: TT. 1884. 8-9. Pipo birtokaira alább bővebben visszatérek.
