Vadas Ferenc szerk.: Ozorai Pipo emlékezete (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1987)
Feld István- Koppány Tibor: Az ozorai vár
re. A kapu felett, a nyugati homlokzaton legalább hét konzolon nyugvó, hosszú erkély maradványait tártuk fel, keresztboltozat-sor nyomaival. Ez arra vall, hogy az erkély kőkonzolain, vagy arra épített mellvédfalon oszlopok álltak, amelyeken boltozatsor nyugodott. Az erkély hátfalába hármas ülőfulke mélyedt. Az erkélyre annak északi szélén ajtó vezetett, amelyet a 16. században ablakká alakítottak. A nyugati homlokzaton ezen kívül annak északi szélén egyetlen emeleti ablaknyílást találtunk, már kőkeret nélkül. Már a nyugati homlokzatról meg lehetett állapítani, hogy az épület mai teljes magasságában középkori. A nyugati falszorosban feltárt, lezuhant faltömb tanúsága szerint a mainál több méterrel magasabb volt, felső lezárása azonban ma már ismeretlen. Ugyanígy nem lehet tudni, a szabályos négyzet alaprajzú tömbből emelkedett-e ki egy kisebb torony valahol. Az északi homlokzaton az emelet magasságában három lényeges nyílás került elő: nyugat felől egy kőkeretes ablak helye, középen zárterkély nyílása, alatta három kőkonzol falba tört csonkjával, kelet felől pedig egy újabb és szintén hét konzolon nyugvó nyitott erkély lenyomata a kőkonzolok helyével, az erkélyre kivezető ajtó félköríves lezárású kőkeretének részleteivel, mellette jobbról és balról egy-egy ülőfülkével, az egész felett pedig egy fából készült tető lenyomatával. Az ülőfülkék hátfalán ornamentális festés maradványait is feltártuk. A keleti homlokzat volt a legegyszerűbb, itt két alacsonyabban és két magasabban fekvő ablak volt, melyek közül háromban találtuk meg a kőkeretek részleteit, illetve az egyikben teljes épségben került elő a szegmensíves lezárású, kőkereszt osztású keret A homlokzat déli, valamint az előbb említett északi homlokzat nyugati szélén a barokk főpárkány alatt került elő egy-egy olyan kőkeretes nyílás, amelynek felső része a párkány építésekor pusztult el. Ezek részben a homlokzatok egykori nagyobb magasságát bizonyítják, részben pedig azt, hogy a boltozott első emelet felett helyenként lehettek még helyiségek - vagy egy esetleges padlástér megközelítésére, kiszolgálására voltak alkalmasak ezek a nyílások. Az ismertetett három homlokzaton talált gótikus nyíláskeretek - a kapu kivételével - széles élszedéssel, egyszerű formákkal készültek. Az eddig ismert kis töredékek alapján feltételezhető, hogy ezekkel az egyszerű és a késői Zsigmond-korra másutt is jellemző, száraz késő-gótikus formákkal rendelkeztek az erkélyek elpusztult tagozatai is. Ebbe a stílukörbe illeszthetők be az udvari folyosó faragott kőpilléreinek eddig előkerült részletei is. Egy majdnem teljesen ép fejezet, több lábazat és pillértörzs töredéke alapján a pillér rekonstrukciója elvégezhető. A karcsú és nyolcszögletű kőpillérek valószínűleg tömör lábazati falon álltak. Az udvari homlokzatok csupán a földszint magasságáig ránkmaradt két középkori szakaszán, az északi és a keleti oldalon, magasan levő konzolok csonkjai a folyosó lefedéséhez tartozhattak és ezek jelölik ki egyben a nyolcszögletű pillérek magasságát. A feltárt folyosófalból, az abban megtalált pilléralapokból és a rekonstruált pillérekből összeállítható az udvari árkádos folyosónak a kutatás mai állapotában elképzelhető képe. Az ismertetett alaprajzi kialakítással és megtalált részletekkel rekonstruálható, viszonylag vékony külső várfalakkal körülvett palotaépület, erkélyekkel fallazított homlokzataival és árkádos udvarával, a belső helyiségeket fedő, borda nélküli fiókos donga-boltozataival és az azokkal kialakított tágas terekkel valóban itáliai, közelebbről firenzei késő-középkori palota benyomását kelti.