Vadas Ferenc szerk.: Ozorai Pipo emlékezete (Múzeumi füzetek Szekszárd, 1987)

Engel Pál: Ozorai Pipo - Jegyzetek

191. Mindezekre Draskóczy: Kapy 149-150, aki Zeleméri és Zsadányi származását is tisztázta, uo. 180. 192. 1407-12: ZW. III. 425, 522, 537; várnagy 1409-ben: Sopr. I. 599. 193. 1408: ZW. III. 460; 1410: Temes 427-428. Olasz voltára Galicus mellékneve utal. 194. Adel Benékre és Gasparo da Collera Teke Zsuzsa: Az 1427. évi firenzei catasto. Adalékok a firenzei magyar kereskedelmi kapcsolatok történetéhez. Történelmi Szemle 27 (1984) 45, 47. Valószínű, hogy Pipónak Fülöp nevű lippai sókamarása (1418: Teleki I. 437) Filippo del Benevel azonos. Jacopo 1442-ben máramarosi sókamara-ispán volt {Mihályi 313), 1443-ban pedig Gasparo de Coliéval együtt Újlaki fehérvári kamarása (Dl. 92 943,92 944). A Maniniak közül Pape 1427. febr. 20-án dési alkamarásként bukkan fel, őt tehát bizonyosan Pipo alkalmazta (ZW. IV. 273). 195. 1409: Házil/2. 22; 1415: Dl. 25 904 (budai kamarás, az összes királyi jövedelem behajtója); 1416: Házil/2 116. (királyi sókamarás); 1424: budai kamarás (Dl. 11 519); 1426: harmincadispán {Házi 1/2 318) stb. 196. Engel: Királyi hatalom 56-57. 197. Poggio 176. 198. Poggio 176. 199. Ld. a 189a. jegyzetet. 200. Ld. a 25-27. jegyzetet. Az öt falu: Borzas (Bozyas), Döbrönte (Debrente), mindkettő Ozora mai határában (TMFN 62, 64), Nyilas (Öregnyilas helynév Magyarkeszi határában, TMFN 58), Alsóés Felsőmajsa (Regöly határában, TMFN 130, 132). 201. 1402: ZsO. II. 1954; 1410: Dl. 106 260, vö. ZsO. II. 8019. 202. 1403: Dl. 87 705, TT. 1884. 10-11. A mai Nagyszokoly és ennek határában Endréd helynév (TMFN 72). 203. Blagay 213. Csókafő ma helynév Kisvejke és Mucsfa határában (TMFN 317,323,324). Az eltűnt falvak: Kökényes, Baleta, Vargony, Görényes, Térjék, Márkfalva, Dunatur, Göncteleke. 204. Dl. 87 747, TT. 1884. 15-18. Vö. TMFN 102 (Martinca helynév). 205. Dl. 87 809, TT. 1884. 25-27. 206. Temes 394. Kállai Lökös Miklós tiltakozása. 207. Kecskés 1420-ban (Zichy VI. 626), Eszter 1424-ben (Zichy VIII. 154) az övé. Ez utóbbi Katymár mellett délre feküdt (Györffy I. 717). 1404-ben ésa 15. században később is velük együtt emlegetik Kisküllőd, Sári és Szentlőrinc birtokokat (ZsO. II. 2988), úgyhogy valószínűleg ezek is Pipo tulajdonát képezték. 208. Pipo birtoklására csak 1411-ből van először biztos adat (DF 209 232, Niczky cs. lt. 129), de az 1409-ben említett Peró sárvári várnagy az ő embere lehetett (ld. a 192. jegyzetet). Mivel pedig a vár 1409 márciusában még a királyé volt, eladományozása erre az évre teendő. (Vö. Engel: Királyi hatalom 147). A vár tartozékait 1424-ből ismerjük, amikor Pipo elcserélte (Sopr. II. 78). 209. Dl. 11 525, TT. 1884. 426=Temes 583 = Sopr. II. 77. Simontornyához ekkor a következő falvak tartoztak: Beles (ma Belecska), Chegleg (Csillag hn. Nagyszékely határában: TMFN 99), Kesző (ma Keszőhidegkút része), Dorog (ma Nagydorog?), Hidegkút (szintén Keszőhidegkút része), Hőgyész, Miszla, Parasztszékely (ma Kisszékely), Pincehely, Bánd (ma Bán hn. Udvari és Nagyszékely határában: TMFN 98-99,124), Görbő (Pincehely mellett: TMFN 86), Nempti (ma Tolnanémedi), Újfalu (Vájta és Tolnanémedi között feküdt), Szentpéter (Tolnanémedi határában: TMFN 79), Borjád (Uzdborjád, Sárszentlőrinc része), Alegres (ma Rácegres, SárszenÜőrinc határában, TMFN 93), a vár alatti Menyőd (Simontornyába olvadt), Balhás (ma Mezőszilas része, Fejér m.), Igar, Vám (puszta Igar határában), Simontornya oppidum, Bord oppidum (Simontornyába olvadt), Hörcsök (Nagy- vagy Kishörcsök, Sárbogárd ill. Kálóz határában, Fejér m.), Felsőegres (ma Sáregres?), és Vájta. 210. TT. 1884. 241. 211. TT. 1884. 24, Vö. 1410: TT. 1884. 227. 212. Dég falut 1426-ban a fehérvári káptalannak ajándékozta Pókúttal és Ketyével egyetemben (TT. 1884. 434-437). Pókútma hn. Iregszemcse határában (TMFN 84); Ketye Ádánd határában (SMFN 157). Ez utóbbi 1423-ban is Pipóé volt (Wenzel: Ozorai 88). Mérő, Tokaj, Szenna, Bárd, Szomajom és Kara birtokokat 1427-ben hagyatékában említik: Dl. 70 021. Ezek közül Mérő (Kaposmérő), Szenna, Bárd (Bárdudvarnok része), Szomajom (Kaposfő) és Kara ma is megvan; Tokaj Kaposszerdahely határában helynév (SMFN 524). 213. 1438-ban Pipo özvegyének ozorai uradalmához számítják részben Gerenyást (Gyönk határában: TMFN 137), Szentmiklóst, Visnyét (Kocsola határában: TMFN 247), Kurdot, és Zsidfőt (ma Sütvény néven hn. Kurd határában: TMFN 266-267), továbbá a Somogy megyei Tömörkényt (Tömörke hn. Orci határában: SMFN 441),és a Veszprém megyei, elpusztult Tótfalut (TT. 1884. 626-627).